Ellepték a lakást a gadgetek... Nincs menekvés, eljutottunk arra aszintre, amikor nem lehet tenni egy nagyobb lépést a lakásban anélkül, hogy egy a gyerek számára készült szórakoztató-alkalmatosságba ne botlanánk, ezek nagy része hangot ad, vibrál, vagy szimlpán csak lehetetlenül színes. Ami eddig rendben is lenne, de Tapika legyen az bármilyen drága játék továbbra is a falra felszögelt keresztszemes hímézés, illetve a félig leeresztett héliumos lufira tekint mély tisztelettel. (A többi egyelőre pénzkidobásnak tűnik.. el is tehettük volna, hogy a gyermek későbbi oktatására költsük, lassan már meg lenne az első év az egyetemen.) Bár az idő előrehaladtával egyre több és több időt tud a vibrálós székben tölteni, így esélyt adva nekem a lakás rendbeszedésére, vagy hogy legalább kiáljon a zsibbadás a kezemből.
Az egyetlen dolog ami egyébként bármikor működik az a séta. Bármennyie is fáradt, éhes, nyűgös, hasfájós egy jó kis séta mindig megteszi a hatását. Mert, mint tudjuk több féle gyerek van, vannak:
- a gyerek gyerekek,
- a hasfájós gyerekek,
- a sírós gyerekek,
- a nyűgösek
- a türelemetlenek
- az állandóan éhesek
- az éhes hasfájósok, és ettől nyűgösek,
- a sírós, nyűgöseg, és a konbinációk száma tulajdonképpen végtelen. Na kérem szépen ezekből a mi kis Tapppancsunk a hasfájós, nyűgos, sírós, mindig éhes és ettől türelemetlen. Nincsenek átmenetek, alszik, alszik, még mindig alszik, még mindig alszik, és már fentis van és ordít, de úgy, hogy már nem csak magunkat, hanem a szomszédokat is sajnálom. Az elkészítendő étl mennyisége tulajdoképpen iszámíthatatlan, de sebaj, szépen fejlődik, és ez a lényeg.
A héten voltunk oltáson is, szerencsétlent annyira sajnáltam, csak nézett rám a nagy fekete szemeivel, és nem értette miért hagyom hogy bántsák.. két szurit is kapott egyet-egyet mindkét combjába. Aztán persze délutánra belázasodott, és nagyon vacakul érezte magát, csak sírt, és pihegett...
De egy éjszaka alatt túl voltunk rajta, a hajnal már vidáman telt:
A héten voltunk oltáson is, szerencsétlent annyira sajnáltam, csak nézett rám a nagy fekete szemeivel, és nem értette miért hagyom hogy bántsák.. két szurit is kapott egyet-egyet mindkét combjába. Aztán persze délutánra belázasodott, és nagyon vacakul érezte magát, csak sírt, és pihegett...
De egy éjszaka alatt túl voltunk rajta, a hajnal már vidáman telt:
És akkor végül lehet kérem tippelni, hogy kire is hasonlít ez a gyerek????
