Kivégezték Andywickiyu-t

Van egy képzeletbeli barátunk, illetve volt. Nekem mondjuk nem barátom, de a gyerekeknek igen.

A megpróbáltatások ott kezdődtek, hogy egy meggondolatlan szombat délután elmentem a 3 gyerekkel bevásárolni. A gyermekeim a boltba lépve azonnal növesztenek még fejenként 6 kart, biztosítván, hogy minden pillanatban valamihez hozzá tudjanak érni. De még  2 kéz 6 csáp  sem volt elég ahhoz, hogy Sophie képzeletbeli barátját Andywickiyu-t ne felejtsük ott a boltban. (Pedig a lelkükre kötöttem, hogy nem hozhatnak semmit.)
Szerencsére egy sarokra lakunk Lidltől, és megbeszéltük, hogy Andywickiyu ügyes, és hazatalál. Haza is jött szegény,  és mivel elfáradt a nagy úton így betették egy baseball sapkába aludni.... A heverőre ....
Amiről aztán elfelejtkeztek és több esetben is ráugrottak. "Anyaaaaaa, gyere gyorsan Andywickiyu meghalt, azt hiszem kilapítottuk, vagy Sophie leszúrta Madam Gaselle szavaival"

Azóta a családi portré fölött lóg a falon, hogy méltóképpen emlékezhessünk rá. 

Oktatás - ahol többet tanultam , mint a tananyag

A héten fejtágításon vagyok.   

Elsősegély.
Ez már 3 napos.
Bizonyítványt is ad.
Posh na nem kell ezt tovább ragozni.
9-e vagyunk, ebből 5-en  nők. Az ötből nekem nincs lovam, sőt lovagolni sem tudok. Kezdődik a bemutatkozás az első nap elején. A feladat, hogy mindenki mondja el, a nevét, melyik cégtől jött és pár szóban mondjunk valamit magáról.
1-es a Mit-tudom-én-milyen asszisztens, és szeret lovagolni.
2-es ugyanattól és van 6 lova. És ő nemcsak lovagolni szeret, hanem oktat is. Aztán jött 4 tok normál pasi. Akik atomfizikusok meg tervezők, az egyik fut a másik úszik a harmadik biciklizik, mint hobby. Aztán jöttem én, akinek nincs lova, és nem biciklizik 100 mérföldet minden hétvégén. Majd jött 
8-as, aki a kolleganőm és neki 7 lova van.
Majd snobby 9-és aki Ralf Lauren kardigánban jelent meg. És ő másfél méteres ívben lengetett csuklóval sem érti, hogy a többiek, hogy bírnak el 6-7 lóval, mikor neki csak egy telivérje van de azzal is rengeteg a gond.
És ezzel a szünetekben is megvolt a beszéd téma. Kolléganőm annyira meg akart felelni a társaságnak, hogy a mai napra (2.) már egy British Bike Association logózott táskájával jött, amit úgy teletömött, mintha maja Neil Amstrong fingotta volna feszesre. Persze a lovasok elhanyagolhatatlan társa a vadászkutya is beszédtéma, és előkerültek fotók lovakról, kiskutyákról. Ja meg persze jöttek a biciklizős, lovas vadászós, meg az ennyit lőttem, és utána ezt főztem. Ültem és azon gondolkoztam, hogy ettől a fellengzős, nagyzolós, kivagyi társaságtól a Jóságos Tündér Keresztanya is behányt volna a sarokba. Aztán ma, mikor végeztünk akkor az egyik csaj (aki csak lovagol de lova nincs) előre szaladt a és a bejáratnál várt minket átöltözve, lószaros csizmában, lovaglónadágban. És közölte a kolleganőmmel, hogy ő most kapta az üzenetet, hogy megérkezett a hőn áhított 3 éves kanca, és már alig várja, hogy megüljék. Néztem rá, és átfutott az agyam, hogy megkérdezem, hogy melyik bokám fossam le izgalmamban, de ehelyett odalöktem neki, hogy Have fun, és beültem a saját magam által frissen összerongyolt autómba...

Paplanszállító

Gondoltam összefoglalom az elmúlt pár hetet, ha már végre van Internetünk. A költözésnél hagytam abba, pontosabban a költözéshez való készülődésnél.

A dobozolás-festés-takarítás nap után másnap reggel Swindonban kezdtem, és felvettem a legnagyobb még B-s jogsival vezethető emelőhátfalas paplanszállítót, mondván, hogy inkább legyen félig, minthogy kétszer kelljen fordulni. A meglepő az volt, hogy még csak a bútoroknak a fele volt bent, már akkor tisztán látszott, hogy itt nem, hogy hely nem fog maradni, hanem a cuccokat el kellett kezdeni egymás nyakába pakolni. ... Végül cipőkanállal ugyan de berámoltunk minden. Két napig folyt a kipakolás. A költözés sérültjei: lepattant az éjjeliszekrény sarka, valamint az egyik kézzel festett tányérról a zománc, valamint sokkot kaptak az orchidea virágai az otromba kocsibelsőtől, és lepotyogtak a virágok.

A beköltözés egy kis sikertörténet, napokig vártam, hogy minek kapcsán fog beütni a ménkű, de egyelőre nincs semmi, (ami nem fért fel a lépcsőfordulón, az kis segítséggel, befért az emeleti ablakon, pl.: ágy)