A megpróbáltatások ott kezdődtek, hogy egy meggondolatlan szombat délután elmentem a 3 gyerekkel bevásárolni. A gyermekeim a boltba lépve azonnal növesztenek még fejenként 6 kart, biztosítván, hogy minden pillanatban valamihez hozzá tudjanak érni. De még 2 kéz 6 csáp sem volt elég ahhoz, hogy Sophie képzeletbeli barátját Andywickiyu-t ne felejtsük ott a boltban. (Pedig a lelkükre kötöttem, hogy nem hozhatnak semmit.)
Szerencsére egy sarokra lakunk Lidltől, és megbeszéltük, hogy Andywickiyu ügyes, és hazatalál. Haza is jött szegény, és mivel elfáradt a nagy úton így betették egy baseball sapkába aludni.... A heverőre ....
Amiről aztán elfelejtkeztek és több esetben is ráugrottak. "Anyaaaaaa, gyere gyorsan Andywickiyu meghalt, azt hiszem kilapítottuk, vagy Sophie leszúrta Madam Gaselle szavaival"
Azóta a családi portré fölött lóg a falon, hogy méltóképpen emlékezhessünk rá.
