2010. szeptember 30., csütörtök

Vaczak Szálló

Most már dolgozom két hete. Kicsit lassan indultak be a dolgok, de menni fog ez. Amanda elég nehéz eset, de ő alázatot fog tanulni mellettem, én meg türelmet mellette, szerintem jó páros leszünk majd.

Kezdem az elején:

Hétfőn reggel jött értem a pulykatojás és áthozott a fix helyemre ez Wiltshirben van, egy Warminster nevű cseppnyi város. Hétfőn találkoztam a kliensemmel, aki egy 50-es fúria, és nagyon nem egyszerű, de összesen hatan dolgozunk rajta, szóval több irányba tudja zúdítani a szeretetét. Másnapra már kaptam is egy 12 órás shiftet. Ezzel egyébként még semmi problémám nem is lenne. A Company house elég messze van, és nincs semmilyen közlekedési lehetőség, tehát a manager elvitt hétfőn a többi napokon pedig taxival járok... Betettek egy olyan lakásba aminek a bútorzatát egy vízforraló, három ágy, három törött szófa és némi az előző lakóktól ott marad műanyag evőeszköz képezi, három váltás koszos ágyneművel, és egy rossz WC-vel (azóta már javítottunk rajta). Tehát úgy álltam neki főzni, mint a kezdő háziasszony a húsleveshez: végy egy közepes méretű fazekat... Annyi előnye van a háznak, hogy nem ezren laknak mellettem, hanem egyedül vagyok, így nem kell a szobát hajnalig csetelő filippínókkal megosztani, és Simon is le tudott jönni pár napra, hogy nem legyek magányos.

A munka elég hektikus, vannak jó napok és rossz napok, de nem mondanám, hogy bele fogok dögleni. Vannak pihenős periódusaink, amikor Amanda relaxál, vagy TV-t néz, akkor nyugodtan lehet netezni, kávézni, vagy akármi… csak telefonálni nem lehet, mert arra valaki nagyon szigorúan vigyázott, a terület semelyik cella lefedettségébe ne tartozzon. Mindenesetre még nem bántam meg….

Kezdeti összefolaló

Új időszámítás kezdődött beköszönt a béke és a nyugalom (remélem) , aztán ha nem még mindig felülírhatom mindezt, hisz, én vagyok a szerző.

Lényeg a lényeg….

M e g j ö t t ü n k

Ez egy olyan világ, ahol az ide érkezőnek a repülőgépen a kezébe nyomnak egy SIM kártyát ingyen, hogy ha leszáll csak feltölteni kelljen, és ne mobil bolt után rohangálni, szóval eleve elégedett vagyok, hogy végre itt vagyunk, de hogy még SIM-et is kaptunk, ez már több, mint briliáns. Nem is tudom mi lesz a következő, valaki szembejön az utcán és ad egy akvárium-kupont a sarki kisállat kereskedésbe... egyébként még ezt is el tudom képzelni. Mert ugye ez egy olyan világ, ahol, tényleg vannak ilyen dolgok, emlékezzünk csak tesómék kanári szigeteki nyereményútjára… amit tényleg megnyertek…

Maga az út nyugalmasan zajlott, mire elkezdtem volna unni pont megjöttünk. Viszont megtört az adminisztrációs jég, merthogy… azért van előnye is annak ha az ember lányának a férje harmadik világbeli, mindenhol a NON EU sorba kell állni, ami csodák csodája itt elég rövid. Értem ez alatt, hogy nem kellett kiállni az másfél-két órás EU sort, hanem kivettek minket, és speciális elbánásban részesültünk, tehát amíg a többiek sorakoztak addig mi a Costába feketéztünk (gyömbéreset ahogy szoktam... )

Aztán most pár napra szétválnak útjaink, Simon megy tesómékhoz, én meg Telforba a tanfolyamra, és remélhetőleg már két hét múlva be tudunk költözni valahová… aztán ha nem akkor ezt is átírom (csak, hogy jobban hangozzék)

A hotel briliáns, a csoporttársak jó fejek, a vacsi kifogástalan, szóval nincs panasz… Holnap bankszámla nyitás, meg csámborgás lesz a program.

11/09/2010

Voltunk bankszámlát nyitni, meg kicsit vásárolgatni, (fésűt meg sampont kellett vennem). Pénteken mondták, hogy nem lesz nehéz megtalálni – mármint a bankot – mert a buborékokat fújó béka alatt van azt hittem hogy ez csak valami helyi szlogen… mint például HSBC; a béka segge alatt is az vanMindemellett a társaság jó, bár Judittal mindenkinek vannak problémái, nekem másfél órán keresztül sikerült vele bankszámlát nyitni… de egyébként mindenki kedves, meg aranyos.
Délután pihi volt este meg vacsi, után Anikó gépét szereltem, és alvás.

12/09/2010

Már este megbeszéltünk, hogy ma kirándulunk egyet, vagy legalábbis elmegyünk valahová, de nem tudtuk, hogy hová, végül marad a költség takarékos verzió: felmentünk a közeli hegyre, nagyon frankó volt. Indulás előtt megérkezett a hotel teraszára az F&B manager 5 bagollyal, amiről kiderült, hogy a világ különböző részeiről szedi őket össze, volt nála 10 hetes nagyon picike is, ami még nem tudott repülni, meg nagyobbak is. Gyönyörű szép nagyok, az egyiket a kezembe foghattam, de alig bírtam el. Közben Judit persze megkérdezte tőle, hogy miért lehet, hogy nincs meleg víz a szobájában… kétszer is... másodjára csak megelégedett, "legyen kedves megbeszélni a recepcióssal válasszal. Bagoly-les után tömött sorokban elindultunk a hegyre, megérte.
A képeket ma vadászom össze a lányoktól…Íme:





15/09/2010 Hófehérke és a hét törpe

Ma már volt egy kis gyakorlat, megtanultuk, hogy kell szakszerűen tisztítani, és végbelet irritálni, nagyon furi volt. Torokgyulladásom múlófélben, vettem tegnap forróitalt. A csajok aranyosak, mindenki egy külön kis egyénisége, meg van a Szende, a Szundi, a Tudor a Vidor, és még sorolhatnám, a címeket össze kell gyűjteni, mert néhányukkal remélem, hogy közös régióban leszek elhelyezve. Simonnal maratoni beszélgetéseket folytatok esténként eléggé hiányzik, de most úgy számolom, hogy október elejével rendeződhetnek a dolgaink, neki még 1-én interjúja van a jobcenterben Swinndonban, közben persze kereshet munkát. Szóval ideális esetben Október közepével tudnánk kivenni egy lakást, és mondjuk november elejével már neki is dolgozni kellene… mert tegnap felvilágosítottak, hogy azért halálra nem fogjuk keresni magunkat, szóval fel kell kötnünk a nadrágot. A tréning kapcsán pedig minél több dolgot tudunk annál több kérdés merül fel. Este vacsora mellett maratoni beszélgetéseket folytatunk, és mindenki megpróbálja átadni a saját maga igazát. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle, kit hová tesznek, ki mellé... De nem is elmélkedek tovább... Inkább megyek a bárba játszani.

17/09/2010

Worverhamthon

Hát mára már kicsit sok volt. Mert befejeztük a kurzust, aztán áthoztak minket ide, de holnap reggel el kell mennem Porthmuthba, szombat és vasárnap éjszakára, és egyébként meg Wiltshireben leszek elhelyezve, egy Warminster nevű helyen, Simon eléggé kiakadt, hogy a világ végére tettek, és tulajdonképpen én is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz, Swindontól leszünk 40 mérföldnyire, És tulajdonképpen mindenki kiakadt. Volt, akit felraktak Yorkba, meg Wales-be, meg lentre délre, mag van aki Dover mellé került. Mindenesetre, most nem túl jó. Mióta kijöttünk most először nem jó, de majd elmúlik. Simon nagyon hiányzik, már régen láttam, és nem is tudom, hogy mikor találkozunk legközelebb. A másik meg, hogy nem tudom, hogy az én fizetésemből megengedhetjük e magunknak az albérletet, az meg, hogy ő mikorra talál munkát az tényleg lutry. Kicsit mellélőttem azzal, hogy Wiltshire-t írtam be, mivel Burminhamben nem volt már hely így talán jobb, mert különben betettek volna valami isten háta mögötti helyre.

Kicsit egyébként úgy érzem magam, mint Ian McGregor, abban az idióta filmen amiben klónokat játszottak, és megszöknek később,mert kiderült, hogy csak a szerveikért tartják őket.... mert csak pakolnak minek innét oda, és nem is tudtam egy darabig, hogy melyik városban vagyok egyáltalán, aztán mire fény derült rá, már nem is volt fontos, mert reggelre amúgy is ki kell költözni. Tulajdonképpen csak arra van szükségem, hogy azt tudjam, hogy hol a vasútállomás, és csinálni, amit mondanak:

Ma este Worverhamtonban aludni, reggel kimenni az állomásra, átvonatozni Portmuthba, beköltözni a hotelbe, elmenni a kórházba, ott megkeresni eszméletlen Stevent, és vigyázni rá 12 órán keresztül. Aztán meg visszamenni a hotelbe piheni, és következő éjszaka megint menni Sztivihez. Hétfőn reggel kilenckor végezni, és minden cókmókommal együtt összeszedetni magam a kis pulykatojás manageremmel, és irány találkozni a kliensemmel akinek se keze se ... és nyaktól lefelé egyébként is béna. De van két gyereke, férje, és két kutyája, és a világ végén laknak egy farmon. Ennyi. Időközben meg kell próbálnom internetkártyát keresni, mert megőrülök!!!!!!!!!!!!!!

Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban