Kiút

Anyagi okokra való hivatkozással a kisautó kihozatalára kényszerültünk. És mivel a fényposta elavult dolog, meg nem férne el a Fiat az ablakban ezért az analóg módszer, azaz a kerekeken való kigurítást választottuk. A paraméterek a következőek:

- 1910 km (ajtótól ajtóig)

- 6.0 l/100km (téligumival, autópályán, agyig rakva)

- 89km/h átlagsebesség

- 2,5 tank 95-ös

- 2 dl 15W-40

- 5 téliszalámis szendvics

- 14 kókuszgolyó

- Mindez egyébként bő 200 fontból jött ki (bár a kókuszgolyó megfizethetetlen)

Az volt a durva, így utólag, hogy a google km-re pontosan megmondta az utat... Ellentétben a GPS-el, amit akkor kapcsoltunk ki először amikor keresztül akart vinni a délutáni csúcsforgalom derekán Bécsen. Aztán mondjuk szintén nem sok hasznát vettük, mert folyamatosan félre beszélt. A legutolsó húzása az volt, amikor a Dunquerke kompnál majd egy órán keresztül vezetett minket a rossz irányba, majd a helyi timföldgyár előtt a földúton közölte, hogy most meg már csak forduljunk vissza, és induljunk el totálisan a másik irányba. Szóval az autóval való kijövetelt bárkinek ajánlom, a GPS-t viszont továbbra sem. Szemléltetésül egyébként:

Az út alapvetően egyébként jó volt, Elindultam Esztergomból, a szegény agyig rakott kisautóval, és reméltem, hogy legalább Tatabányáig elérek anélkül, hogy tömegkatasztrófát okoznék a jobb oldalon való vezetésemmel (de szerencsére nem volt gond ... kihalt volt a Tarjáni szerpentin). Felvettem Csillát, és már fent is voltunk az autópályán. Bécsig zökkenőmentesen haladtak a dolgok, de amikor a GPS letérített minket a szemmel láthatóan jó irányból, be a dugóba akkor kicsit morcos, voltam, egyrészt, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy hamarabb hallgatok a masinára, mint a józan eszemre, másrészt, meg, hogy az istenbe fogok végül visszafordulni, de aztán dobtam egy Pesti balos (jobb-jobb-jobb) és már csak vissza kellett találni a pályára. Aztán tulajdonképpen itt következett a 700 km unalmas német autópálya, a tájban, éjszaka lévén nem tudtunk gyönyörködni, illetve emlékeim szerint nincs is nagyon miben. Itt már annyira jó időt futottunk, hogy Köln magasságában megálltunk egy kis alvás-pihenésre egy leállóban két kamion között. (elég félelmetes volt mert nem hiszem, hogy észre vette volna a kamionos, hogy reggel csipásan áthajt rajtunk, szóval végig csak félszemmel aludtam, a másikkal a kamiont néztem). Aztán reggel cseppet sem kipihenve, de átfagyva, és elcsigázva folytattuk utunkat a fejlett kávémentes nyugat felé.

Mert ez nem tudott nem feltűnni, és nem bosszantani, hogy többször próbálkoztunk kávét inni, olyan rendeset, ami legalább fele-fele arányban tartalmaz kávé szemeket, és nem csak kőolaj származékokat, de nem ment, írd, és mond csak automatás kávé volt végig. Úgyhogy többet erre nem megyek, ha Olaszországon keresztül mentünk volna tuti lett volna habos kávé, több féle is... Bár arra talán kicsit hosszabb lett volna a kompút.

Kávé híján fáradtan gurultunk tovább, észrevétlenül haladtunk át Hollandián, és Belgiumon, és léptünk be Francia országba (onnét tűnt fel, hogy már másik országban vagyunk, hogy itt már végképp nem lehetett kimondani a városok nevét, de a felvezetés jó volt egyébként. Anyagi megfontolásból a Dunkiri (máig nem tudom, hogy kell helyesen írni, de így mondják, úgyhogy helyesen leírva talán így néz ki: Dunaújváros) kompot választottuk, - és még úgy is, hogy a GPS órákon keresztül vezetett minket félre - elértük a két órával korábbi járatot, ami viszont a csatornán lévő kellemetlen időjárás miatt annyira hullámzott, hogy már fél úton a halálomat kívántam, akkor már mondjuk másodjára 2-3 órán belül. (A gyomrom megnyugtatása végett vettem egy zacskó nagyon savanyú gumicukrot (segített egyébként), meg a figyelmemet is elterelte.) Ugyanis, az Dunkiriben való "eltévedés" nem volt belekalkulálva az útba, és nekem már az autópályáról való letéréskor 5-ös bőrfoci méretű volt a hugyhólyagom, és ezen cseppet sem segített, hogy sehol nem lehetett megállni, próbáltam, de nem volt rá lehetőség. aztán a nagy kavargás közepette megtaláltuk a tábla rendszert ami elvezetett a kompig, de ott meg egyből be kellett állni a sorba, itt volt egy olyan pont, amikor, gondoltam, hogy simán oldalba vizelem a jegykezelő bódét, nemzetközi bonyodalom ide vagy oda, de aztán gyorsan lekezelték a jegyünket, és bent pedig mint egy őrült, mindent magam mögött hagyva eliszkoltam a mosdóba. De térjünk is vissza az eredeti tárgyhoz, hullámzó tenger, hányiger, és a többi. A rossz időjárásnak köszönhetően egyébként pont akkor kötöttünk ki amikor a két órával későbbi járattal kellett volna. De itt jött a káosz. Aki volt már Dover partjainál kocsival az tudja miről beszélek, (GPS jel nincs, ha lenne is akkor sem hallgatnék rá, 1600 km után egy bal-kormányos autóval elkezdeni vezetni a másik oldalon, egy olyan helyen ahol még sosem jártál, és a kamionok bármikor eltiporhatnak, szerintem több, mint kihívás. Lassan azért felkeveredtünk arra az autópályára mire kellet, és irányba álltunk végre haza felé. Mondjuk az M25-ön a délutáni dugó nem hiányzott, de választani kellet, hogy vagy nap közben Németország, vagy este Anglia, és akkor már inkább az utóbbi. pár órás megpróbáltatás után végre hazaértünk, kipakoltuk a kocsit, és csak, hogy teljes legyen a béke és a boldogság, elkezdhettem ordítozni a SKY-al (ő a telefonos, internet és TV szolgáltatónk), mert amíg távol voltunk kikapcsolták a telefonunkat. Mondjuk volt az a pont, hogy az ügyfélszolgálatos érezte, hogy neki most vissza kell hívnia, mert még a végén rontást küldök rá.

Ki is derült a végére (30 perces emelt díjas beszélgetés kapcsán) hogy azért kapcsolták ki a telefont, mert sokat használtuk. (ez egyébként kísértetiesen emlékeztet arra, amikor közölte az okmányirodában a csaj, hogy azért csak elő kéne kerítenünk azt az ellopott jogosítványt, mert az megkönnyítené a helyzetet... no komment) Szóval kikapcsolták a telefont, mert az előző héten kimagaslóan megugrott a számlánk, persze, mert egy csomó dolgot intéztünk telefonon, meg Csilla hívta Zimbabwét, és tudtuk, hogy sok lesz (mondjuk, hogy ennyire azt nem), de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy kikapcsolják. Mert elmaradásunk nem volt egy fillér se, ez hivatalosan az április 4-én érkező számlán lett volna rajta... De jobb a békesség kifizettük, és már csak két nap múlva rájuk kellett telefonálni, szintén emelt díjason, hogy akkor miért is nem kapcsolják már vissza. Ezt a cirkuszt a végén leszámítva szerintem tapasztalatnak mindenképpen jó volt, kisautó remekül szolgált, és azóta is rengeteg hasznát veszem, szóval megérte, aztán fél év múlva majd meglátjuk, hogy hazavisszük, vagy regisztráljuk idekint.