Még a baleset napján kézhez kaptam a csere autót, egy 0 kilóméteres (mérföldes) Opel Corsat... Nagyon izgatott voltam, egyrészt mert aznap már majdnem átment rajtam egy kamion, másrészt meg még soha nem vezettem null kilométeres autót. Mondhatni kis keserédes mellékízzel, de egy álom vált valóra.
Mindaddig amíg el nem kezdtem vezetni.... Mert ez egy igazi fapados csoda, utoljára ilyen XIX sz-i érzésem anyujék kereklámpás Daciajában volt.
- Nincs benne computer, semmilyen módon nem lehet kicsikarni belőle az átlagfogyasztást, a hátralévő mérföldet a meglévő üzemanyaggal, átlagsebességet, semmit... tök halott az egész, arra nem voltak képesek a drága germán mérnökök, hogy összekössék a volume gombot a kijelzővel, hogy esetlegesen esélye legyen a sofőrnek megtekinteni az adott hangerőt. De tudom, hogy én várok el sokat.
- Aztán ZÖRÖG, nade kéremszépen, mi ez, egy 601-es trabi, súrlódik a műszerfal és az A-oszlop találkozása... 40 felett cicereg-nyekereg, zörög. Erre egy avatott kereskedő azt mondaná, hogy mert még túl új, de mi legyen fújjam be WD 40-el? Vagy egyenesen küldessek egy raklappal az Opel gyárba.
- Az ülés annyira kényelmetlen, hogy tegnap melóból hazafelé jövet, már azon gondolkoztam, hogy kiszállok és inkább tolom, mert abba legalább a derekam nem fájdul bele.
- Szerény számításaim szerint (mivel computer nincs benne) az átlagfogyasztása olyan 11 liter... az 1,2-es motorhoz, és tényleg nem nyomom neki, egy baleset elég egy hónapra (mondjuk ma már november van).
- És végül a legdurvább, ami egyenesen szíven szúrt: sorjás az index kar..... olyan mint egy fröccsöntött kínai Barbie baba vádlija... De a Barbie lábáról a szemfülesebb gyerekek legalább le tudják rágni a sorját, de az indexkarról, hát nem fér oda az ember feje (nem mintha próbáltam volna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése