A dobozolás-festés-takarítás nap után másnap reggel Swindonban kezdtem, és felvettem a legnagyobb még B-s jogsival vezethető emelőhátfalas paplanszállítót, mondván, hogy inkább legyen félig, minthogy kétszer kelljen fordulni. A meglepő az volt, hogy még csak a bútoroknak a fele volt bent, már akkor tisztán látszott, hogy itt nem, hogy hely nem fog maradni, hanem a cuccokat el kellett kezdeni egymás nyakába pakolni. ... Végül cipőkanállal ugyan de berámoltunk minden. Két napig folyt a kipakolás. A költözés sérültjei: lepattant az éjjeliszekrény sarka, valamint az egyik kézzel festett tányérról a zománc, valamint sokkot kaptak az orchidea virágai az otromba kocsibelsőtől, és lepotyogtak a virágok.
A beköltözés egy kis sikertörténet, napokig vártam, hogy minek kapcsán fog beütni a ménkű, de egyelőre nincs semmi, (ami nem fért fel a lépcsőfordulón, az kis segítséggel, befért az emeleti ablakon, pl.: ágy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése