A Jogosítvány

Képzelné az ember, hogy ha nemzetközi jogsit lehet belőle csináltatni akkor azt el is fogadják idehaza, de nem.. azért ez sem ilyen egyszerű. Mert be kell menni az okmányirodába, és kérni egy nyilatkozatot, hogy kresz vizsgára, vagy kresz és forgalmi vizsgára kötelezik. Ezzel lemenni a regionális közlekedési felügyelethez, ahol egy hivatásos tolmács segítségével le lehet tenni a kresszvizsgát. Ez eddig még nem is bonyolult. A probléma ott kezdődik, hogy a vizsga előtt pár nappal Simon zsebéből ellopják a papírjait, amivel beindul a szemfényvesztés. A lopás pénteken történik, amit csak hétvégén veszünk észre, ekkor be is megyünka rendőrségre, de ott ugyan felveszik a bejelentést, de a jegyzőkönyv végett majd egyik nap (minél hamarabb) még be kell menni. Mivel Simon nem beszél magyarul, nekik meg nem kötelességünk érteni angolul, így nekem szabadságot kell kivennem, hogy fordítani tudjak menni a rendőrkapitányságra.

Megérkezünk, nagyon segíttőkészek, és készségesek voltak, viszonlag gyorsan végeztünk is (két óra alatt), aláírtunk mindent, és kértem a hölgyet, hogy akkor ebből nekünk feltétlenül kellene egy másolat, mert biztos vagyok benne, hogy mind az ellopott lakcímkártya, mind a jogosítvány hinya akadályozó tényező lesz a következő héten esedékes kresz vizsgán. Igen, mondta, is, hogy persze, az mindenképpen fog akkor kelleni, de ő hivatalos másolatot oldalanként 100 azaz száz forint okmánybélyegért cserébe tud csak adni.

És félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy fizetni kell a másolatét, végüli kelljen, semmi nincs ingyen, hanem az, hogy át kell evickéni a város túlsó felén lévő egyetlen postára, ahol csak fizetős parkoló van, leparkolni be dobálni a minimális fizetnedő összeget, (ami 120 Ft, és megvenni a bélyeget 400-ért). Bár a 120 Ft szinte kevésnek is bizonyult, mert 1 ablak működött mindössze, a tizenegyből, ott meg végeláthatatlan volt a sor, de mindegy is, végül ez is meg volt.

Visszamentünk, addigra már elő is készítették a papírokat, még aláírtunk pár dolgot, és készen voltunk. A vizsga helyszínén már nem mentek ilyen olajozottan a dolgok. Mivel nincs meg az eredeti josi így nincs vizsga, és ezt az álláspontot fenn is tartották kilenctől egészen kettőig, aztán végül felfogták, hogy még a korábban készített hivatalos OFI-s másolat, és a fordítás mégiscsak elég lesz, és akkor szegény Simon felspanolt idegekkel, remegő kézzel, étlen szomjan mehetett vizsgázni. De nincs para végül meglett a vizsga. Innentől kezdve már csak az orvosi papírokat, meg a közlekedési felügyelet által kiállított igazolást kell összeszedni (Székesfehérváron) és átfáradni vele vissza Esztergomba, ahol ezen okmányokért cserébe, és a eredetli jogosítvány beutatásával meg lehet igényelni a magyar jogsit... már ideális esetben. A mi esetünkben pedig az van, hogy persze vinnünk kell a rendőrségi feljelentést, de az nem elég, mert attól az Önkormányzat még nem fogja tudni, hogy neki valójában volt e jogosítvénya (mert a közlekedési felügyeletnék addig csak kétszer, a rendőrségen őpedig csak egyszer kellett bizonyítani) de sebaj, majd ezt is megoldjuk valahogy, nekem ehhez is szabadságot kell kivennem, amit természetesen senki nem fog megfizetni... De talán... egyszer anem is olyan sokára férjem végre vezethet autót idehaza (az egyébként 12 éves otthoni vezetői tapasztalatával) ...

Őrület

Az egész ott kezdődik, hogy az ember a maga balga módján, a boldogságra törekszik. Mert ugye körülöttünk mindenki boldog, a hentes, a piacos kofa, sőt még a híradós bemondó, pedig aztán neki igazán nehéz a sorsa. Szóval öntik rád a maszlagot, hogy ilyen a tökéletes élet, és jön a nagy kérdés, hogy mikor lépted át a vonalat, mikortól nem őszinte e mosoly, és mikortól szól az életed a képmutatásról.

Mert van ugye a mókus kerék szindróma, munka, rohanás meg ilyenek, de azt már megszoktad, sőt tulajdonképpen örülsz, hogy van hova bemenni dolgozni, még ha utálod is, mert csak zsírosodik az agyad, egyszer már váltottál, nem kellett volna, de már mindegy. Aztán meg van a ha szabad vagy sem tudod mit kezdj az életeddel, mert annyi mindent lehetne csinálni, hogy végül a házimunkán kívül semmit nem csinálsz, vagy megnézel egy unalmas vasárnap délutáni sorozatot vasalás közben. De ez így még mindig sablonos. Aztán egyik éjjel, arra kelsz, hogy jön egy sms... "sikeres tranzakció végrehajtva" majd még egy, majd még egy, akkor már felkelsz, mert ennyit a bank nem hibázik, és döbbenten tapsztalod, hogy betörtek. Éjjel.. Mikor te aludtál, sőt két órája még ébren voltatok mindketten. Vadul keresed, hogy a kocsikulcs megvan e, mert még azon is hitel van, és bizisten kiugrasz az ötödikről inkább, minthogy más kocsijának fizesd a részletetit, a hátralévő 3 évben. Rendőrség, meg hajnali négyig tartó kerületi kukaturkálás, hogy a pénz nem is, de legalább az iratok meglegyenek, de semmi. Másnap persze munka.. mintha mi sem történt volna. Ellopták a fizetésed, a komplett lakbérre való, már a tárcádban volt, és a rezsi egy része is, de reméled, hogy legalább az édesanyja szív gyógyszerére költi a tolvaj (mert már csak ez a reményed maradt)

Másnap rádöbbentek, hogy a főbérlő nyilván nem lesz olyan készséges, hogy elengedi a havibért, tehát muszáj vagy fizetési előleget, vagy kölcsönt kérni... hát marad a kölcsön, mert akkor ha kifutunk még mindig ott a fizetési előleg (ami persze, három hét múlva kell is). Mert annak fizetném a havi bérét 10-én aki kitalálta, hisz a jóembernek mindent ki kell fizetnie legkésőbb 5-ig, és akkor marad legalább 5 nap éhínség. (persze ez most túlzás, de mivel kizökkentettek a szürkeségből így jogosan használható).

A betörést túlélted, már meg is nyugodhattál azóta, annyi a baj csak, hogy azóta nem alszol, bármi nesz, hang, vagy zaj van a lépcsőházban rögtön fülelsz... visszajöttek? elviszik még azt a kicsit is ami megmaradt? Mit akarnak még, aztán mikor hallod, hogy csak a szomszéd az, megnyugszol, de aznap már nem alszol. Már nem vagy nyugodt, mert téged KIRABOLTAK... mindig is azt gondoltad, hogy bárkit kirabolhatnak de téged? Téged nem... Aztán tessék...

Hogy szent legyen a béke, és végre tudjatok aludni elköltöztök, a főbérlő a kauciót nem adja vissza, hisz idő előtt leléptetek. (illetve visszaadja, amikor már kihoztad magadból az állatot)

Másik lakásban szent a nyugalom, de...

foly.köv.

Jó napot kívánás...

Nem egyszerű nem okolni Simont, hogy itthon van, próbált munkát találni, de nem egyszerű... idegen ország, idegen nyelv, és abból is talán a legnehezebb. Miért is nem tanul meg magyarul? Próbálta, becsületére váljék felvette az egyetemen és esténként tanultunk, meg leckét írtunk, de hogy akarom én elmagyarázni, hogy miért lesz az "AZ"-ból "ABBA", ha illetve, hogy az "AVVAL" legalább annyira értelmes, mint az "AZZAL", amikor nem tudom a közös hasonulás fogalmát sem angolra fordítani.. Egyébként le is vizsgázott, de képtelenek vagyunk összerakni egy épkézláb magyar mondatot. Beszél négy és fél másik nyelvet, miből arra következtettem, hogy van nyelvérzéke... ellentétben az én türelmemmel, mert eleve, hogy magyarázom el, mihez kötöm, mihez hasonlítom a szóvégi ragozást, és ha már ragozás, akkor mi alapján tanulhatóak a személyes névmásokhoz kötődő szóvégi eltérések, a tegeződésről, és magázódásról nem is beszélve? Hogy fordítom le neki, hogy "tessék parancsolni", vagy, hogy "kérem szépen"... megvannak erre a megfelelő szavak, de nem úgy hangzik, még csak nem is udvarias, a szívéjességről már nem is beszélve. Aztán meg mire végre megtanuljuk, hogy az egyes szám második személy személyes névmása a te, és ha ebben a személyben beszélünk akkor az igevégződés, mindig "sz", mint például beszélsz, ülsz, csinálsz, hívsz, veszesz, megysz vagy olvasosz, ja, de persze, mint minden esetben itt is sokkal több a kivétel. Szó se róla, kemény a gege nyaka.

De minden alkalommal, mikor megpróbálok valamit szépen lassan szótagolva elmondani, és felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy azon az "ő"-n egy vessző, vagy kettő van, (cipő, cipó) ismételni hatodjára, tizedjére egyre mélyebb bennem az érzés, hogy a világ legvarázslatosabb nyelvét beszélem. Hálás vagyok és egyben szerencsés is, mert biztosra veszem, hogy soha nem lenne bennem annyi kitartás, hogy megtanuljak magyarul.

Köszöntő

Röviden: Kísérleti jelleggel létrehozott blog...

Bővebben: nem célom az információ-szolgáltatás, csak bizonyos dolok megosztása a publikummal, hátha a későbbiekben még hasznos lehet. (Illetve a leendő unokáim, nehogy azt vésessék a sírkövemre, hogy "Meghalt, mert született, boldogan, de blogtalanul"). Szolgájon az utókornak emlékül.

Üdvözlettel.