Hogy miért nem írtam sokáig? ... Hát úgy voltam vele, hogy ez alapvetően egy vidám hangvételű blog és nem szeretném ha átmenne egy sablonos telepanaszkodom az étert közhelygyűjteménybe, de már annyian érdeklődtek, hogy mi van, velünk, meg hogy rég hallottak felőlünk, hogy végül csak megírom az elmúlt pár hét történeteit.
Még ha negatív is, és majd legfeljebb pár év múlva nevetek rajta.
Új évig nem volt semmi gáz, bár az összehányt lakást vehettem volna intő jelnek, aztán újév napján hazajöttünk az egyébként nagyon jól sikerült szilveszteri buliból, és Krisztina karba tett kézzel megzuhanva, karikákkal a szeme körül, és eszelős tekintettel fogadott minket és közölte, hogy kiköltözik, mert ő ezt nem bírja tovább (gondolt itt a munkahelyi dolgokra). Hát erre annyit tudtam mondani, hogy hát boldog új évet neked is drága lelkem. Mert ugyan mindannyiunkat, szerződés köt a lakáshoz, május közepéig, de kauciót meg csak mi fizettünk mert K. akkor (is) pénz híján volt, szóval a mi nagylelkű gáláns felajánlásunk eredménye az lett, hogy jól kivágtuk magunk alatt a fát. Eztán volt pár nap "adafeldolgozás" és elkezdődött az agyalás, hogy akkor most mi legyen, mert ha mi is kiköltözünk Simonnal, akkor 900 fontot bukunk, és soha többet angliában nem tudunk legális úton lakást kivenni. Ha maradunk akkor ketten nem tudjuk tovább fizetni a lakást mert egyszerűen túl sok. És akkor megkezdődtek a lehetőségek felsorakoztatásai:
1.1. Mivel Krisztina megy így mindenképpen kell a helyébe valaki, ami majd biztosan boldogan ki fogja venni tőlünk a lakást... Ez jól is hangzott, és a legkézenfekvőbb megoldás volt, ... de: Kiki közölte, hogy neki itt van az unokaöccse....
és itt lépett be a 2-es számú terv....
2.1. és hogy ő szívesen kivenné tőlünk, mert ahol most lakik az egy putri, és kb annyit fizet mint amennyit nálunk kellene. Ez az érv aztán megbukott, mert Miki kisvártatva hazament megtanulni angolul...
3.1. Aztán jött az újabb lehetőség, Kiki marad, és innét jár be, és majd a beosztást az új helyén hozzá fogják igazítani.. pont úgy, mint a pápához a déli harangszót a vatikánban, de sajnos ez sem jött össze.
1.2. Visszatértünk az egyes tervhez, avval a módosítással, hogy ekkor már a cég is tudta, hogy Kiki szobája kiadható a következő csajnak, mert a mivel céges ház nincs a környéken, ezért elég nehéz lett volna megoldani nekik az új lány lakhatását.
Mindez idő alatt jöttek még elő dolgok Kikit felfüggesztették (saját hibáján kívül), mert berágott rá a rendőr barátnője, amiért félrészegen megfojtogatta.. szóval nem dolgozott egy darabig, és volt ideje gondolkozni, és akkor újra kinyílt Kiki mókatára, és nem is tudom, hogy van e görög számok között olyan nagy amivel le lehetne írni az össze felsorakoztatott verziót. Mindezt persze úgy, hogy mindenkinek szigorúan szomorúnak kell lenni, meg depisnek, mert aki vidám az barom, meg deviáns, egyébként meg ha nem vagyunk szomorúak akkor azt legalább csendben tegyünk mert K. alszik (főüzemben ő azt csinálja) .
Aztán eljött az x+n-dik verzió, amikor bedobtam a törölközőt, dolgozván akkor már hatodik napja éjjel, és nappal meg a másik céghez kellett mennem tréningre, vagy a csaritibe, az önkéntes meló miatt, szóval volt bajom, és K. megkérdezte, hogy akkor most az lesz, amit én akarok, és hogy mit akarok...
Azt, hogy ez az egész véget érjen... és mondtam neki, hogy nekünk a legjobb az lenne, ha kiköltözne, mert én már nem tudom követni az eseményeket, és itt csak mi ketten veszthetünk, mert a mi kauciónk lóg a levegőben már hetek óta.
És végre megszületett a döntés, hogy febr. 2-én kiköltözik. Még aznap szóltak a cégtől, hogy ez remek, de a csaj aki a helyére jön itt lakik a környéken, van egy férje, és egy kislánya, és természetesen esze ágában sincs költözni.... SHIT.... FUCK.... SHIT..... F*****
Még egy nagyobb fát sikerült kivágni saját magam alatt... Mindegy de legalább vége van, minket meg legfeljebb kiraknak a rossebbe, a lakásból az összes szaros cuccunkkal együtt, azt majd meglátjuk hogy lesz.
Ekkor mint derült égből villámcsapás kiderült, hogy az egyik bentlakásos lány egészségügyi okok miatt nem tud visszajönni, és lenne valaki helyette, de neki meg kéne lakás a környéken, mert amikor nem lakik bent akkor kellene valahol laknia, szóval felajánlottunk neki. Na akkor hozzánk jöhet... És ezzel megoldódottnak is tűnik az egész. És gondolta, hogy lehet, hogy majd most már lassan egy hónap után fogok tudni aludni.. De nem adják az a pár felhőtlen órát olyan könnyen ám. Mert Ekkor jött az, hogy Krisztina mégsem akar kiköltözni, illetve, hogy az a február 2 az az inkább 15-e, és egyébként meg ha még akar, még egy hónapot kifizet, és akkor marad márciusig.. hogy az a hédervári mennydörgős hosszúszakállú magabiztos mocskos eget.... az új lány megérkezett 31-én és ekkor teljesen teljesen kizártnak tartottam, hogy azt a hátralévő minimum két hetet úgy fogjuk eltölteni, hogy valaki alszik a nappaliban, tehát no reggeli KV, no TV, no szabad mozgás, ami 2-3 napra tökéletesen megfelel, de számomra a beláthatatlan határidő túl messzi volt. Szóval szó-szót követett, és Krisztina felfújta az arcát, és átköltözött 3 házzal odábbra, Anzelikához. De még mindig nincs vége, mert aztán csak beállított valamelyik nap, hogy én akkor most az ő pénzének a felét adjam vissza, mert 15-ig ki volt fizetve.... micsoda????? Drágám, én az összeset kifizettem már a víz, gáz, villany, internet, tv, telefon, önkormányzat, és az ügynökség számlájára, szóval az ő ajtajukon kellene kopogtatni, hogy te szeretnéd a részedet vissza, csak vigyázni kell, emrt ha ügynökség akarja leperelheti rólad a hátralévő 4 hónapot... üpsz... Na bumm. Ekkor kezdődött az ordítozás, az ajtócsapkodás és a mindenki rohadjon meg pont ott ahol van. Én próbáltam érveket felsorakoztatni, de nincs egy befejezett mondatom sem. Aztán a végén feladtam. Nekem már elegem van az egészből, akkor lett igazán elég amikor birkatürelmű Simon is felemelte a hangát. De aztán kb egy 20 perces oda vissza parttalan vita után megtörtént a végső ajtócsapás, és remélhetőleg ezt a fejezetet lezártuk.
És akkor, hogy mi is a véleményem az egészről? Nem értem, hogy valaki 40 évesen hogy viselkedhet ennyire gyerekesen, szerződést szegett, ami persze megengedett, de nagylány módjára vállalni kell a következményeit, szívből sajnálom, hogy nem fizettetünk vele kauciót, mert így túl könnyen megúszta. Fel kell nőni, ezt velem a UPC, meg a T-Home megtaníttatta. Aláírtál két évre, remek, elköltözöl, remek, azt szabad, viheted a cuccod, de természetesen mivel nem vagy vételi körzetben így sajnos a szolgáltatás nem elérhető, a büntetést meg ki kell fizeni
De csak, hogy nehogy ennyivel vége legyen a történetnek, a boltban (ahol önkéntesként dolgozom) is történtek dolgok, múlt héten az egyik ott dolgozó nő behozott egy doboz bonbont, hogy karácsonyra kapták nem szeretik együk meg. Hát mondanom sem kellet, hogy unszolni nem kellett senkit, mert frankó belga csoki volt. 4-5 szemet ettem, csakúgy, mint a többiek, és ezzel még nem is lenne baj, csakhogy másnap hív Anitha a manager, hogy mit tudok a csokiról, mert aki bevitte keresi.. mondtam neki, hogy ettünk belőle párat, és voltunk ott 5-en, tehát jutott is meg marad is. Nade hogy az egy fél kiló bonbon volt, és hogy tűnhetett el, ki volt aki hazavitt belőle. Mondtam neki, hogy teljesen kizártnak tartom, hogy bárki is ellopta volna közülük az amúgy nekünk otthagyott csokoládét, és hogy most akkor mi is a probléma. Na mindegy. Görgött tovább a történet, és kiderült, hogy az volt a baj, van ott minden szerdán egy fogyatékos srác (szintén dolgozni), akivel mindig van egy ápoló, és hogy ő is evett belőle... Azt a kicsinyes mindenségét a világnak. Mert hogy neki nem volt joga, mert ő ott nem önkéntesként dolgozik, hanem fizetést kap érte. A történet egészen egy hétig görgette magát, mint a ganalytúró, mert következő szerdán amikor mentem azért még csak megkérdezték, (úgy, hogy az ápoló is jól hallja) hogy ugye nem én vittem haza, na erre a csaj berágott, és kiment venni egy doboz bonbont, becsomagoltatta, és odaadta a nőnek, csak, hogy már a száját tegye súlyba... És én ugye azért dolgozom, ott, mert szeretem a környezetet, ott mindenki ingyen dolgozik, tehát nincs furkálódás, meg pletyka, csak megcsinálják az emberek a dolgukat, és mennek haza, és boldogok, hogy abból a pénzből amit megkerestek ma legalább egy gallon tiszta vizet elő tudnak állítani aftikában a szomjazóknak. De az otthoni előző napi cirkusz, mert a csokoládé sztori már egy kicsit sok(K) volt nekem aznapra, de sebaj... hazamentem, majd Simon ugyanazzal a lendülettel közölte, hogy elhagyta a tárcáját, benne minden cuccával!!!!!!!.
Ez még csak az év második hónapja, de szeretnék már egyszer végre úgy ágyba menni, hogy nem idegeskedem halálra magam, mert már unom, nagyon.... nagyon.... !
Köszönöm
ui.: Több szomorú bejegyzés nem lesz (remélem)
