Ide mindig csak akkor írok, ha úgy érzem van mit megosztanom a világgal. Mivel nagyjából teljesen átlagos életem van, így erre csak elég ritkán kerül sor. De most megint történt valami.
Péntek este, kint már sötétedik kilenc óra körül lehet, vagy maximum fél tíz. Eszter feje kótyagos, kicsit kábult, gondolja az egész heti koránkelés, meg a hajtás, le is dől a kanapén. Elszundít. Én halkan nézem tovább a TV-t, a pici a kis kuckójában már órák óta alszik. Majd a semmiből a csendet a fülsértő hangos sípolás töri meg. Elsőre nem is tudom, hogy mi ez. Aztán jobbra pillantok, és a CO mérő. " Na tessék, megint elromlott ez a szar". Erre Eszter: -Én viszont eléggé szédülök, szóval lehet, hogy tényleg van itt valami. Ablak-ajtó gyorsan kinyit, gyerek megnéz, lélegzik, és reagál... CO mérő megint jelez. 155ppm. Használati utasítás előszed... Magas, nagyon magas. Gyerek ölbe, hokedli az udvarra, Eszter udvarra, tűzoltóság. másfél perc múlva csengetnek. Megjöttek. Eszter kicsit jobban van. A gyerek nézelődik szemre semmi baja.
Jött két kocsinyi tűzoltó, meg a katasztrófavédelem, meg egy mentő, és egy rohammentő. Ez utóbbit szerencsére nem kell igénybe vennünk. Egy a tűzoltókkal érkező orvos rögtön hozza a kis műszerét. Eszter ujján már csippan is Véroxigén mérő, és várunk. Az értéket pirossal írja ki a gép. Az nem jó. "Ön már biztosan kórházba megy!" és már kapta is a fejre az oxigenmaszkot. Aztán jön Rebecca. Az övé is magas, de szerencsére senki sem kritikus. Nekem kutya bajom.
Tűzoltók fel s alá, nézik a kazánt, nézik a kéményt, hívják a katasztrófavédőket, közben nekünk ki kell menni a mentőhöz.
De kell valaki aki a tovább vizsgálódó szakeberekkel itt marad, mert jön a gázművek, és lezárja a gázcsapot. Meg a papírokat is alá kell írni. Még jó hogy van olyan kedves, megértő és odaadó barátom, aki az éjszaka kellős közepén is meg tud jelenni, és rendelkezésre áll a katasztrófavédőknek.
És már ülünk is a mentőben, Rebecca odavan teljesen, hogy igazi menőautó. Azt hitte annyira jó fej az anyja, hogy befizette egy csúcsszuper mentő-ride-ra. Akkor nézem csak, hogy mennyi villogós autó van itt.. Micsoda felhajtás.
Bevisznek a kórházba, engem a gyerekkel, még aznap este kiengedtek. Eszter mivel ő rosszabbul volt marad reggelig.
Összefoglalva:
- Nem értem, hogy emberek, hogy tudnak elaludni CO mérő nélkül
- Hálával tartozunk a szakembereknek akik kijöttek. Mindenki pontosan tudta mi a dolga, nem voltak felesleges kérdések, tények voltak, és cselekvő emberek. Nem volt lenézés, viszont volt megértés minden oldalról. Bármelyik pillanatban ránéztem valakire az meg tudta mondani, hogy mi történik, és mi fog történni. Nem nehezítették a dolgunkat. Hozták a táskát, vigyáztak a cuccainkra, és még a lakást sem koszolták össze, pedig ez nem is volt szempont. Nem szeretnék politikát vinni a történetbe, de pontosan mennyit is keresnek ezek az emberek? Mert, ami elsőre látszott, hogy nekik ez nem a munkájuk, hanem a hivatásuk. Így utóbb is köszönjük mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése