Büntetés

Ma nagyon, nagyon durva büntetésben részesültem!

Egy ismerősöm kitörölt facebookról... hallottam már mondjuk ilyet, de főleg a kamaszok, és a személyiségzavaros emberek körében divat a dolog. A dolog az "Elvetted a babámat, megmondlak a mamámnak" elven működik, megmondod az igazat, és tessék, pedig az embernek mindig azt szajkózzák, hogy tessék szépen őszintének lenni. A túrót, most már több éves tapasztalat, hogy az őszinteség csak akkor ildomos, ha valakit igazán meg akarsz bántani, egyébként meg légy felszínes és képmutató.

Mindemellett nem gondoltam volna, hogy ép, érett, gondolkodó, önálló, felnőtt emberek ezt a mai világban "fegyverkét" használják... Nem értek veled egyet, vigyázzzzzz mert kitöröllek és majd akkor meglátod, hogy mennyire rossz lesz neked!

Szóljatok ha nem fejlődtem volna a korral, így viselkednek a nagyok?

ui: azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy erről még blogbejegyzés is készítek egyszer. ....

Taxi

Ezt kapjátok ki: ma már Simon hozott munkába, mint hivatásos taxisofőr!!!!!

ui: Most, hogy megkerültek a papírjai...

Megkerült

Ez egy olyan ország, ahol az elveszett irattárcát leadják a városi könyvtárban, és még a pénz is benne marad!

ui: Szóval aki aggódott volna, abbahagyhatja, mert meg lett Simon minden papírja.

2011 eleje

Hogy miért nem írtam sokáig? ... Hát úgy voltam vele, hogy ez alapvetően egy vidám hangvételű blog és nem szeretném ha átmenne egy sablonos telepanaszkodom az étert közhelygyűjteménybe, de már annyian érdeklődtek, hogy mi van, velünk, meg hogy rég hallottak felőlünk, hogy végül csak megírom az elmúlt pár hét történeteit.

Még ha negatív is, és majd legfeljebb pár év múlva nevetek rajta.

Új évig nem volt semmi gáz, bár az összehányt lakást vehettem volna intő jelnek, aztán újév napján hazajöttünk az egyébként nagyon jól sikerült szilveszteri buliból, és Krisztina karba tett kézzel megzuhanva, karikákkal a szeme körül, és eszelős tekintettel fogadott minket és közölte, hogy kiköltözik, mert ő ezt nem bírja tovább (gondolt itt a munkahelyi dolgokra). Hát erre annyit tudtam mondani, hogy hát boldog új évet neked is drága lelkem. Mert ugyan mindannyiunkat, szerződés köt a lakáshoz, május közepéig, de kauciót meg csak mi fizettünk mert K. akkor (is) pénz híján volt, szóval a mi nagylelkű gáláns felajánlásunk eredménye az lett, hogy jól kivágtuk magunk alatt a fát. Eztán volt pár nap "adafeldolgozás" és elkezdődött az agyalás, hogy akkor most mi legyen, mert ha mi is kiköltözünk Simonnal, akkor 900 fontot bukunk, és soha többet angliában nem tudunk legális úton lakást kivenni. Ha maradunk akkor ketten nem tudjuk tovább fizetni a lakást mert egyszerűen túl sok. És akkor megkezdődtek a lehetőségek felsorakoztatásai:

1.1. Mivel Krisztina megy így mindenképpen kell a helyébe valaki, ami majd biztosan boldogan ki fogja venni tőlünk a lakást... Ez jól is hangzott, és a legkézenfekvőbb megoldás volt, ... de: Kiki közölte, hogy neki itt van az unokaöccse....

és itt lépett be a 2-es számú terv....

2.1. és hogy ő szívesen kivenné tőlünk, mert ahol most lakik az egy putri, és kb annyit fizet mint amennyit nálunk kellene. Ez az érv aztán megbukott, mert Miki kisvártatva hazament megtanulni angolul...

3.1. Aztán jött az újabb lehetőség, Kiki marad, és innét jár be, és majd a beosztást az új helyén hozzá fogják igazítani.. pont úgy, mint a pápához a déli harangszót a vatikánban, de sajnos ez sem jött össze.

1.2. Visszatértünk az egyes tervhez, avval a módosítással, hogy ekkor már a cég is tudta, hogy Kiki szobája kiadható a következő csajnak, mert a mivel céges ház nincs a környéken, ezért elég nehéz lett volna megoldani nekik az új lány lakhatását.

Mindez idő alatt jöttek még elő dolgok Kikit felfüggesztették (saját hibáján kívül), mert berágott rá a rendőr barátnője, amiért félrészegen megfojtogatta.. szóval nem dolgozott egy darabig, és volt ideje gondolkozni, és akkor újra kinyílt Kiki mókatára, és nem is tudom, hogy van e görög számok között olyan nagy amivel le lehetne írni az össze felsorakoztatott verziót. Mindezt persze úgy, hogy mindenkinek szigorúan szomorúnak kell lenni, meg depisnek, mert aki vidám az barom, meg deviáns, egyébként meg ha nem vagyunk szomorúak akkor azt legalább csendben tegyünk mert K. alszik (főüzemben ő azt csinálja) .

Aztán eljött az x+n-dik verzió, amikor bedobtam a törölközőt, dolgozván akkor már hatodik napja éjjel, és nappal meg a másik céghez kellett mennem tréningre, vagy a csaritibe, az önkéntes meló miatt, szóval volt bajom, és K. megkérdezte, hogy akkor most az lesz, amit én akarok, és hogy mit akarok...

Azt, hogy ez az egész véget érjen... és mondtam neki, hogy nekünk a legjobb az lenne, ha kiköltözne, mert én már nem tudom követni az eseményeket, és itt csak mi ketten veszthetünk, mert a mi kauciónk lóg a levegőben már hetek óta.

És végre megszületett a döntés, hogy febr. 2-én kiköltözik. Még aznap szóltak a cégtől, hogy ez remek, de a csaj aki a helyére jön itt lakik a környéken, van egy férje, és egy kislánya, és természetesen esze ágában sincs költözni.... SHIT.... FUCK.... SHIT..... F*****

Még egy nagyobb fát sikerült kivágni saját magam alatt... Mindegy de legalább vége van, minket meg legfeljebb kiraknak a rossebbe, a lakásból az összes szaros cuccunkkal együtt, azt majd meglátjuk hogy lesz.

Ekkor mint derült égből villámcsapás kiderült, hogy az egyik bentlakásos lány egészségügyi okok miatt nem tud visszajönni, és lenne valaki helyette, de neki meg kéne lakás a környéken, mert amikor nem lakik bent akkor kellene valahol laknia, szóval felajánlottunk neki. Na akkor hozzánk jöhet... És ezzel megoldódottnak is tűnik az egész. És gondolta, hogy lehet, hogy majd most már lassan egy hónap után fogok tudni aludni.. De nem adják az a pár felhőtlen órát olyan könnyen ám. Mert Ekkor jött az, hogy Krisztina mégsem akar kiköltözni, illetve, hogy az a február 2 az az inkább 15-e, és egyébként meg ha még akar, még egy hónapot kifizet, és akkor marad márciusig.. hogy az a hédervári mennydörgős hosszúszakállú magabiztos mocskos eget.... az új lány megérkezett 31-én és ekkor teljesen teljesen kizártnak tartottam, hogy azt a hátralévő minimum két hetet úgy fogjuk eltölteni, hogy valaki alszik a nappaliban, tehát no reggeli KV, no TV, no szabad mozgás, ami 2-3 napra tökéletesen megfelel, de számomra a beláthatatlan határidő túl messzi volt. Szóval szó-szót követett, és Krisztina felfújta az arcát, és átköltözött 3 házzal odábbra, Anzelikához. De még mindig nincs vége, mert aztán csak beállított valamelyik nap, hogy én akkor most az ő pénzének a felét adjam vissza, mert 15-ig ki volt fizetve.... micsoda????? Drágám, én az összeset kifizettem már a víz, gáz, villany, internet, tv, telefon, önkormányzat, és az ügynökség számlájára, szóval az ő ajtajukon kellene kopogtatni, hogy te szeretnéd a részedet vissza, csak vigyázni kell, emrt ha ügynökség akarja leperelheti rólad a hátralévő 4 hónapot... üpsz... Na bumm. Ekkor kezdődött az ordítozás, az ajtócsapkodás és a mindenki rohadjon meg pont ott ahol van. Én próbáltam érveket felsorakoztatni, de nincs egy befejezett mondatom sem. Aztán a végén feladtam. Nekem már elegem van az egészből, akkor lett igazán elég amikor birkatürelmű Simon is felemelte a hangát. De aztán kb egy 20 perces oda vissza parttalan vita után megtörtént a végső ajtócsapás, és remélhetőleg ezt a fejezetet lezártuk.

És akkor, hogy mi is a véleményem az egészről? Nem értem, hogy valaki 40 évesen hogy viselkedhet ennyire gyerekesen, szerződést szegett, ami persze megengedett, de nagylány módjára vállalni kell a következményeit, szívből sajnálom, hogy nem fizettetünk vele kauciót, mert így túl könnyen megúszta. Fel kell nőni, ezt velem a UPC, meg a T-Home megtaníttatta. Aláírtál két évre, remek, elköltözöl, remek, azt szabad, viheted a cuccod, de természetesen mivel nem vagy vételi körzetben így sajnos a szolgáltatás nem elérhető, a büntetést meg ki kell fizeni

De csak, hogy nehogy ennyivel vége legyen a történetnek, a boltban (ahol önkéntesként dolgozom) is történtek dolgok, múlt héten az egyik ott dolgozó nő behozott egy doboz bonbont, hogy karácsonyra kapták nem szeretik együk meg. Hát mondanom sem kellet, hogy unszolni nem kellett senkit, mert frankó belga csoki volt. 4-5 szemet ettem, csakúgy, mint a többiek, és ezzel még nem is lenne baj, csakhogy másnap hív Anitha a manager, hogy mit tudok a csokiról, mert aki bevitte keresi.. mondtam neki, hogy ettünk belőle párat, és voltunk ott 5-en, tehát jutott is meg marad is. Nade hogy az egy fél kiló bonbon volt, és hogy tűnhetett el, ki volt aki hazavitt belőle. Mondtam neki, hogy teljesen kizártnak tartom, hogy bárki is ellopta volna közülük az amúgy nekünk otthagyott csokoládét, és hogy most akkor mi is a probléma. Na mindegy. Görgött tovább a történet, és kiderült, hogy az volt a baj, van ott minden szerdán egy fogyatékos srác (szintén dolgozni), akivel mindig van egy ápoló, és hogy ő is evett belőle... Azt a kicsinyes mindenségét a világnak. Mert hogy neki nem volt joga, mert ő ott nem önkéntesként dolgozik, hanem fizetést kap érte. A történet egészen egy hétig görgette magát, mint a ganalytúró, mert következő szerdán amikor mentem azért még csak megkérdezték, (úgy, hogy az ápoló is jól hallja) hogy ugye nem én vittem haza, na erre a csaj berágott, és kiment venni egy doboz bonbont, becsomagoltatta, és odaadta a nőnek, csak, hogy már a száját tegye súlyba... És én ugye azért dolgozom, ott, mert szeretem a környezetet, ott mindenki ingyen dolgozik, tehát nincs furkálódás, meg pletyka, csak megcsinálják az emberek a dolgukat, és mennek haza, és boldogok, hogy abból a pénzből amit megkerestek ma legalább egy gallon tiszta vizet elő tudnak állítani aftikában a szomjazóknak. De az otthoni előző napi cirkusz, mert a csokoládé sztori már egy kicsit sok(K) volt nekem aznapra, de sebaj... hazamentem, majd Simon ugyanazzal a lendülettel közölte, hogy elhagyta a tárcáját, benne minden cuccával!!!!!!!.

Ez még csak az év második hónapja, de szeretnék már egyszer végre úgy ágyba menni, hogy nem idegeskedem halálra magam, mert már unom, nagyon.... nagyon.... !

Köszönöm

ui.: Több szomorú bejegyzés nem lesz (remélem)

2011 Január,

avagy amikor az ember megismerkedik, a "Laundry", az "OH - azaz ordítva hányás", és a körömleválás fogalmával. De ha negatív lennék azt mondanám, nem.. nem indul jól az év.

Történt ugyanis, hogy Simon egyik barátja átruccant hozzánk, egy kis elő-újévi vigadalomra, minek következében (én sajna dolgoztam aznap éjjel) ezek hárman (Krisztina, Simon, plusz a haverja) minden létező alkoholt felszlapáltak a házban, és mikor már nem volt több, elindultak a pezsgő warminsteri éjszakába. Ahol iszogattak még egy keveset, és addig nem is volt baj, míg a délután leküldött bolonyai-gyomorkoktélt nem próbálták leöblíteni egy vaskos Guniniss-el. A részleteket nem nagyon tudom, mert nem volt aki beszámoljon róla, viszont, ami a 12 órás műszak után fogadott az durva volt:

- fürdőszoba: csak a WC-be nem sikerült beletalálni, azonkívül minenhová (külön tekintettel a szegleteket, amik kitakarításához be kellett áldoznom az alig egy hetes fogkefémet (sebaj új év új kefe))

- folyosó: pár hányáos tenyérnyom a mangólia falon (nem vészes, lemosható)

- ágynemű huzat: kuka

- ágynemű: mosoda

- ruhák: áááááááááááááááá mosoda

- világos padlószőnyeg (itt lett sok, pedig én kemény társaságon edződtem): reménytelen...

- szoba fal: mégtőbb "á"

Csak a reggeli felderítés alkalmával annyi bolonyai maradék ragadt a zokimra, hogy abból egy éhező család száját be lehetne tömni.

Úgyhogy amint a bolt kinyitott eliszkoltam szőnyegtisztítóért, a "koszos" dolgokból pedig két jól elkülönített kupacot képeztem, a "teljesen reménytelenül összehányt dolgok", és a "még lehet rajta segíteni holmik" halmaza. Aztán eszembe jutott, hogy ha mosógépbe ezeket így beteszem, akkor max megforgatom a cuccokat a pürében, tehát felkerekedtem, és beszereztem némi aprót az egész cuccal elcsettegtem a laundryba...

Kicsit el is érzékenyültem, mert életem első "nagyüzemi ruhatisztítása" volt, és mióta a BKK-ból elköttem egy ilyen nagy gépet sem érinthettem és ezeket szabadon lehetett 4 fontért uralni! Vettem hozzá mosóport (mint a nagyok a filmekben) meg öblítőt és nekiláttam. Az eredmény még számomra is meglepő volt... két órával később minden mosva és szárítva volt, készen, a hazamenetlre. Köztük a paplanok, párnák ágyneműk, lenyűggözö, csak ajánlani tudom... remek volt. (mosás közben meg lehet a sorstársakkal cseverészni, vagy Sodokuzni, vagy mélyen elgondolkozni az élet nagy dolgain.)

Összefoglalva meg kell állapítsam, hogy a Laundry az élet talán legpraktikusabb, célorientált, életmentő, gazdaságos, időtakarékos találmánya csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

Romok eltakarítása otthon nem volt egyszerű, de délután kettőre azon is túl voltam. Pont sikerült, mire a tálsaság megébredt, és a felkelés üdvözítő érzésével elmentek kirakni a következő adagokat... Simon remekül szerepelt, sokszor nem is tudtam, hogy most tulajdonképpen a fajdalomtól ordít, vagy egyszerűen ordítva hány, de a sokadik után rájöttem, hogy ezen kár is gondolkoznom. Hosszú takarítások, és néhány jól irányzott megvető pillantás után kialakítottam magamnak egy steril sarkot a lakásban, és megpróbáltam aludni, felkészülvén a következő éjszakás műszakra.

És a szilveszter csak ez után következett... ami egyébként remekül sikerült Swindonban voltunk Mariannéknál házibuliban volt ott kareoke, meg minden, nagyon jó volt a fényképek beszerzése még folyamatban .. majd prezentálom.

A felsoroltaknál sokkal fájóbb élmény az a tény, hogy a bal kezem középső ujjának körme az örök vadászmezőkre távozott (illetve csak távozóban van). Nyolc évet dolgoztam úgy "konténergazdag" környezetben, hogy ilyen soha nem történt, most meg a SAJÁT UJJAMRA CSUKOM AZ AJTÓÓÓÓÓÓTTTT! Egyszerre háromra egyébként, de a köröm, csak az egyikről fog leesni. A nagy esemény után első felismerésemben azt sem tudtam merre menjek, egyszerűen álltam a feketedő ujjaim felett, és nem hittem el, hogy ennyire hülye lehetek. A tény legalább anyira fájt, mint a kezem. De aztán Simon elkapott, és bedugta a hideg víz alá, ami ettől még jobban fájt, de valószínűleg ez mentette meg a másik két ujjamat.

És hogy ennek az egésznek mi a konzekvenziája? Még eddig nem gondolkoztam el rajta, de egy már biztos... nem költözöm el a laundry környékéről!!!! Illetve nem főzők paradicsomos ételt, ha Simon haverja van érkezőben :D

Gap

Megvolt a karácsony, kaptunk szépséges ajándékokat, meg jól is éreztük magunkat, Tess nálunk volt pár napot, voltunk kirándulni is, mindemellett nem tudom mi van velem, vagy nem történik semmi, vagy az olvadó hóval elmúlt az ihletem, minden esetre nem nagyon tudok mi írni.

B. Ú. É. K !!!!!!

Karácsony

Minden lelkes olvasónak Kellemes Karácsonyt Kívánunk!

ui.: ha képeslapot még nem kaptátok meg, az a brit posta hibája :D

A telihold nem hozott szerencsét...

Röpül a bébi monitor,

Ki tudja hol áll meg.

Kit tudja hol áll meg,

Kit hogyan talál meg!

Akciósan 50 GBP... ... ... ...

Nem is kellett egyéb extra kiadás így karácsony előtt

Egy nap, amikor minden összefog és ellened játszik

Egyszerű feladatnak tűnt bemenni aznap Bath-ba, azt leszámítva, hogy jegesek-hókásásak voltak az utak, de még a rossz súly elosztású, alacsony padlós, első kerekes, automata váltós, nyárigumis KIA isten büntetésével is jobban vezetek (a rossz oldalon) mint az angolok nagy része... (arra most nem térek ki, hogy ezt a halmozottan hátrányos helyzetű autót a jó isten a személyem elleni külön büntetésképpen mérte rám, mert annyi karakter a világon nincs, hogy ezt ki tudjam fejteni... egy hikomat KIA... könyörgöm)

Mindegy összeszedtük magunkat és a klienst, és felkerekedtünk. Az első főútvonalig nem volt baj, de aztán a kocsik elkezdték felhányni a szélvédőre az úton található összes mocskot, sebaj, lemosom... lemosnám, ha lenne benne víz, és még indulás előtt fel is töltöttem volna, ha jelezné, hogy kifogyóban van, de mindegy. Megállok veszek vizet, beletöltöm, és várom a csodát. Hát a csoda érdeklődés hiányában elmaradt helyette viszont kiderült, hogy szétfagyott a komplett cucc, mert és ezt idézem : "Mi nem hiszünk a fagyállós vízben, mert az pénz kidobás, hisz amint felmelegszik a motor a víz kiolvad, és már lehet is ablakot mosni". Innentől kezdve csak sejtettem, hogy merre haladunk a Bath-i szerpentinen, és az amúgy a környék legnehezebben közlekedhető városában (szűk egyirányú utcák, lehetetlen parkoló helyek, de sebaj, megoldom). Küldetésünk fő célja nem volt egyébként olyan bonyolult: kari-ajit vittünk az ügyfél ügyvédjének, persze rossz címre. Mert ahová mentünk ott csak a meeting termek vannak, az iroda bent van a város központban. Hát átmentünk a jó helyszínre, szabálytalan dupla-sárga vonalas parkolás jó magyar módjára vész villogóval (ha a rendőr meglát, szerintem helyszíni

akasztás rendez)

Az ámokfutás tulajdonképpen ez után kezdődött, mert ha már a város központban vagyunk akkor menjünk parkoljunk le a shopping streeten, és vegyünk még egy nagy halom szemetet ezer fontért karácsonyra, és így is lett. Parkolni csak úgy sikerült, hogy a kocsi segge kilógott a vonalon, mondtam én, hogy ez baj, de az ügyfél azt mondta hogy szerinte nem baj ... mert "nem maradunk sokáig"... hát mihez képest. Három-négy órát voltunk mindössze, pont elég is volt összeszedni a büntető cédulát (50 font) vonalon parkolásért :( De mivel én megmondtam, hogy nem lesz jó, és én még akartam korrigálni, de A. nem engedte, így szomorúan ugyan de beismerte, hogy az ő hibája. Rosszul csak ez után lett a kocsiban, mivel egész addig semmit nem evet, meg vizet sem tudtunk beletukmálni, a vércukra meg lezuhant. Tömtünk bele egy kis Tic-tac.ot (ez ugyan nem a magas kalória tartalmáról híres, de abból kellett megoldani ami nálunk volt, ezen kívül, még rúzst tudtam volna vele etetni, vagy kézkrémet... ) De a következő boltig elég volt neki, ahol tudtunk venni csokit, és kibírta hazáig. A maratoni vásárlásról csak annyit, hogy még jó, hogy a boltok nem ilyenkor akarják eladni az év közben rájuk rohadt összes szutykot, és behozni az elmúlt pár hónap alatt kiesett bevételt, a polcok nincsenek tele rogyásig, és természetesen a kerekesszékkel, és úgy siklunk át a sorok között mint életlen kés a fás karalábén.

Minden boltba bemenni, mindent megnézni, mindent megmutatni, majd mindent visszatenni, minden mozdítható polcot arrébb rakni, teljes káoszt, és tumultus okozni az egyébként is zsúfolt boltokban, szóval nem stresszes egyáltalán, mindez úgy, hogy a csökkent képességű kolléga teljesen beszámíthatatlan, semmit nem ért meg, amit meg megért azt sem csinálja meg rendesen. Szóval rémálom.

Shoppingolás után irány haza a mocskos szélvédővel ekkor már a tök sötétben ...nehezített pálya... aztán szerencsére pár perc után elered az eső, szóval lemosta. Hazaértünk kipakoltunk a kocsiból elkezdjük behordani... illetve csak kezdenénk behordani a cuccokat, mert az ajtó nem nyílik.. hurrááááá! Mínusz 5 fok, maró északi szél, pisilni sem voltam délelőtt 10 óta, és a kulcs rögtön előhozta belőlem az ingert, és akkor nem nyílik az ajtó. (mindez este hétkor tök sötétben) Hát remek. Nem vagyok rá büszke de első körben elmentem a terasz bal felső sarkába és könnyítettem magamon, mert nem tudtam már az ingertől gondolkozni... visszatettük a kocsiba az ügyfelet, mert ott legalább nem fújt a szél, és probléma megoldásba kezdtem (ekkor már - ürített hólyaggal - kicsit könnyebben koncentráltam). 30 perc után a végeredmény, és egyben a konzekvencia:

- soha nem hagy benne a másik ajtóban belülről a kulcsot

- télen mindig legyen nálad kesztyű ... meg kalapács..

Mert végül be kellett törni a lakásba. Szerencsére az ajtó két szárnyú volt, tehát a cél a bejutáson túl az lett, hogy valamilyen módon elérjük az alsó meg a felső reteszt, és akkor ki tudjuk feszíteni az ajtót. De az sem ment egyszerűen, mert az üveg már korábban plexire lett cserélve, amire meg akkorát kellett vernem a kalapáccsal, hogy belefájdult a karom, és még akkor sem engedett. Aztán mire rájöttem, hogy ha a széleinél a szegélylécet megpróbálom módszeresen lekalapálni akkor a plexi könnyebben fog engedni -addigra pont lefagyott a kezem. Közben persze 2-3 percenként vissza kellett mennem a kocsihoz megnézni, hogy A. jól van e, mert a kolléga nem volt hajlandó rá, mert "megsértődött"...

De végül megoldottuk, betörtünk, nem mondanám, hogy profi volt, de elsőnek elment. Ráadásul a plexit is sikerült megóvni, szóval bejöttünk, és vissza is tettük, mintha mi sem történt volna...

Semmi említésre méltó....

A sok helyettesítés miatt mostanában csak dolgozni kelek fel, szóval semmi érdekesről nem tudok beszámolni. Tesómmal hetek óta tervezünk egy kirándulást, de vagy ő dolgozik, vagy én (vagy mindketten, de az ebben a kérdéskörben nem releváns). A karácsony is körvonalazódni látszik, Gergő hazamegy, Tess meg, hogy ne legyen egyedül nálunk tölti az ünnepeket (kutyástól), remélem a lakóközösség ülnöke engedélyt ad rá (mármint a kutyára), mert tőle kell megkérdezni. Angliában egyébként már minden teljes ünnepi pompában ragyog, amelyik házban még nem áll a karácsonyfa azok vagy elutaztak, vagy muszlimok...

Leestek az árak és a hó is

A héten megint voltam dolgozni a charity shop-ban, így próbálom leróni előttük, hogy bútorainkkal kizsákmányoltuk őket. Volt is mit kompenzálni megint, mert kedden megint betévedtünk, TV vásárlás céljából. Ki is néztünk egy Warefedale síkképcsöves CRT-t, 25 fontért, meg hozzá egy sarokszekrényt, és ha már ott vagyunk akkor kerestünk egy pici éjjeli szekrényt mert az ágy mellett Simon oldalán nem volt semmi, és ha már éjjeli szekrény akkor lámpa is dukál.... Mindezen dolgok eredeti ára kerek 78 font lett volna, Simonnak besúgtam a végösszeget (50) és már ment is... Meg is vettünk mindent! :-)

Szóval mentem könyvet pakolni. De jó volt megint, feldíszítettem a könyves polcot, meg önszorgalomból kiválogattam a karácsonyos gyerek könyveket, mire zártunk el is vitték mindet, szóval nagyon hatékony volt a munkám. És mindig van valaki aki bejön a boltba, és beszélgethetnékje van, szóval szocializálódok.

Ma reggelre egyébként hóhelyzet lett... betemette a környéket a hó, volt vagy 10 cm, de minden lebénult, irodák, iskolák nem nyitottak ki... reggel én söpörtem el a havat a ház elől.. mert nem tudták, hogy kell, a szomszéd gyerekek anyja meg feladta a hóember építés fél úton, mert nem tudta hogy kell gömböt csinálni... először gondoltam, hogy odamegyek és segítek nekik, de aztán rájöttem, hogy nem kéne a gyerekek előtt ilyen kellemetlen helyzetbe hozni az anyukát... Szóval a hóember nem működött de legalább a havat eltakarítottam. Aztán meg fogtam egy fél kiló sót és felszórtam mindent... mert a szomszéd mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, hogy eltakarytom, de ennek meg van az a hátránya, hogy ha valaki pont az általam lesöpört részen csúszik el akkor engem beperelhet, mert nem végeztem rendes munkát.. szóval belém rakta az ideget, és vettem egy kiló sót...

De a legjobb:

Az élet apró örömei

Tegnap megjött az ágy....

VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK, VAN ÁGYUNK VAN ÁGYUNK.....

Ja és mondtam már, hogy van ágyunk!

Hosszú idő óta ma volt az első nap, hogy nem a világmindenség fájdalmával ébredtem. Csodálatos!!!!

Elköltöztünk

Igen, igen, igen, ... nincs több törött bútor, nincs penészes, rothadó fürdőszoba, ami viszont van:

- fűtés

- tágas nappali

- barátságos lakókörnyezet nem egész 5-6 percre a központtól (a másik ház majdnem egy órányira volt).

Ebből talán a fűtés a legnagyobb előny, és még azt is meg tudom bocsájtani a lakásnak, hogy egy mobil-minimumpontot képvisel, miszerint semmi de semmi térerő nincs benne. (Ez mondjuk addig kellemetlen, míg nincs rendes internetünk, mert az USB mire betölt egy oldalt, nemcsak a kávém fő le, hanem a búzát is feldolgozhatom a kekszhez.

A költözés simán ment a költözés előtti dolgok viszont nem voltak egyszerűek. Először is, ugyen 20-a környékén lefoglalóztuk a lakást, és az ügynökség megindította az úgynevezett kredit ellenőrzést. Minek alapján lekérdezik a banktól a tartozásainkat, meg a fix utalásokat. Na ez az amin egyikőnk sem ment át, mert nem fizettünk eddig még számlát Angliában. És az itt tulajdonképpen a 22-e csapdája is ez esetben, mert nem költözhetsz be egy ingatlanba addig míg egyben nem fizetsz számlát... Ezek alapján itt be kell születned egy lakásba, és akkor már nincs gond. Az igazolás másik módja, hogy a cég igazolja, hogy igen nálunk dolgozunk, és jó munkás emberek vagyunk. Az ügynökség ezt hivatalból lekéri (persze nem ingyen, fejenként 125 fontért) ... aztán költözés előtt öt nappal hív az ügynökség, hogy mivel a cég nem küldött vissza semmilyen papírt így másnap reggel meghirdetik a pecót, és buktuk a depozitot, és a biztosítást.... Ezen a ponton azért picit ideges voltam már. De elkezdtüünk telefonálgatni minek következtében megígérték, hogy még aznap lefaxolnak mindent, ami persze nem tettek meg...miért??? nem tudom, de jó fej volt az ügynök kaptunk reggel fél nyolcig haladékot. Felhívtuk a közvetlen főnökünket aki nem kevés telefon és ordítozás árán elérte, hogy reggel átkerüljenek a papírok (hiányosan) . Evvel kapcsolatban egyébként mmég a saját véleményem is megoszlik. Mert:

1. 20 nap alatt miért nem lehetett elküldeni azokat a szarokat????

2. 20 nap alatt a kifizetett közel 400 font adminisztrációs költségért miért nem lehetett akár naponta felhívni a cégünket, és addig le nem tenni a telefont amíg meg nem jön a fax?

3. Miért a határidő lejárta előtt 1 nappal kell üzenetet hagyni a telefonomon.

de végül sikerült... minden megérkezett, és miénk lett a tök üres lakás:

Miután kikerült az elkelt tábla (amiről szintén nem tudom, hogy miért nem csak leveszik, miért kell még külön kitenni, hogy baromira sajnáljuk, de elkelt). Jött a bútorvadászat, rendeltem ágyat amire eredetileg azt mondták, hogy 3-4 napos szállításra szinte bármit tudnak vállalni, hát amit kértem az pont nem tartozott a szinte bármi kategóriába, mert 3-4 hét múlva szállítanak majd csak. (mindegy tragédia nincs ... vettünk egy felfújhatót az Argosban, ami csak kicsit kényelmetlenebb, mintha a földön lennénk :-)

Aztán jött a nagy felfedezés a szomszég városkaában Trowbropdge-ben van egy használbútoros, ahová az emberek nem pénzért, hanem adományképpen bevihetik a bútorokat, ők meg egy alapítvány javára minél többért eladják. Első nap vettünk egy kinyitható kanapét (tökéletes vendégágy leszen majd belőle, Simon lealkudta az ágyat 20 fonttal (100-ról 80-ra nagyon ügyes volt) ki is fizettük, és mivel egy hétig tárolják ingyen a dolgokat megállapodtunk velük, hogy a napokban visszatérünk, és lerendezzük a szállítást is. Volt még pár dolog ami tetszett, és meg akartunk arra is alkudni, de menni kellett szerződést írni a lakásra. Meg meg láttunk több étkezőasztalt, meg szekrényt is, és mielőtt kifizetjük le alartuk mérni a pecót, hogy beférnek e a cuccok...

Másnap visszamentünk, én kinéztük, hogy mi kell, és megmondtam Simonnak, hogy menni pénzünk van rá. Én félrevonultam, mert pszichésen nem bírom az alkudozást. Simon bekapcsolta az arab génjét, és jött a földindulás, csak úgy röpködtek lefelé a tizesek. A végén már odasomfordáltam, mert tisztán látszott, hogy az eladó perceken belül kárt tesz magában. A parázs vita lezárása képpen végül megragadott egy papírt és rajzolni kezdett... és megszületett a végleges ajánlat:

Így lett 80 fontért nyolc személyes kinyitható étkezőasztalunk négy székkel, fiókos szekrényünk, ... plusz a szállítást, de abból nem engedtek...

Miután nyélbe ütöttük az üzletet és kifizettünk mindent azért visszamentem a fiúhoz és aláírattam vele, ki tudja, lehet, hogy egyszer még híres ember lesz

Második másfél hónapos jelentés

Mostanra rendeződni látszanak a dolgok. Nem tudom, hogy a sors keze, vagy szerencsések vagyunk, vagy tökéletesek, de minden a tervek szerint alakul. Simon dolgozik pont az egy éves házassági évfordulónkon fogunk tudni beköltözni az új lakásba (persze bérlemény, de az itt elég nagy dolog. Simon szegény nagyon sokat dolgozik, méghozzá egy NH Case nevű üzemben, akik mindenféle félkész fagyasztott ételeket gyártanak, a fél marha beérkezésétől kezdve a főzésen, dobozoláson keresztül a fagyasztásig mindent a cég csinál. Napi 12 órában van, az itteni minimálbért kapja, ami nem túl sok, és nagyon kemény a munka.

De egyelőre hősiesen viseli, és kel napi szinten hajnal ötkor. Szerintem megérdemli a Munka hőse nagyérdem-rendet. Nálam már rutin szerűen zajlanak a napok. Bár mondjuk pont ma reggel csúszott meg egy kicsit a rutinom. Mert péntek reggel mentem haza éjszakásból, és aludtam egészen délután négyig. aztán főzőcskéztem, és jól felkészültem a következő napi szabadnapomra. A hidegzuhany akkor jött amikor 7:33-kor kopogott a taxisofőr az ajtón... Mondom neki, hogy rossz rendelés történ mert én a héten pénteken nem dolgozom... erre mondta, hogy az lehet, de már szombat van... hogy hová keveredett a pénteken nem is tudom. mindegy felrohantam az szobába letéptem magamról mindent, és felvettem ami elöl volt, közben fél kézzel mostam a fogamat, a másikkal pedig fésülködtem, és még mindig nem értem én magam sem, hogy hogy csináltam, de 4 percem belül a taxiban voltam. (csipásan és gyűrötten ugyan, de legalább a fogamat meg tudtam mosni). Most fordult elő először, hogy ennyire elszámítottam magam. De persze meg tudom magyarázni, de felesleges, lényeg, hoyg végül időben beértem, és a hatalmas rohanásban kávé nélkül is felébredtem. Simon mondjuk kicsit csalódott lesz, hogy nem várom otthon meleg vacsorával, de csak észre veszi, hogy elmentem dolgozni.

Aztán a másik nagy hír, hogy a Amanda (az ügyfél) az ügyvédje javaslatára megkötötte az alkut az állammal, és nem járt túl jól, minek következtében mosd egymerő depi. A Floridai nyaralást valószínűleg törlik, meg tavaszra tervezett költözés sem lesz ami mondjuk nem értek, mert a lakás már meg van, és a mostani bérleti díjából simán tudnák fedezni annak a rezsijét. De hát ők tudják. Majd alakul valahogy. Floridát meg nem tudom, hogy sajnáljam e vagy nem, végül is a napot sem láttam volna a sok munkától akkor meg minek...

Great

Ma délután beszart a fali hősugárzó... Szerelgettem, szerelgettem, de nem maradt más javítási módszerem, gondoltam megrázom, erre ő is gondolta, hogy megráz... Ő nyert!!!

Másfél hónapos jelentés

Szép lassan telnek-múlnak napjaink. Nekem mostanában inkább lassan, mert az elmúlt három napban "off-os" voltam, és csak tengődtem balkán-minimalista lakásunkban. Ennek következtében még sürgetőbbé vált a lakásbérlet esete, mert fűtés ugyan van, de lezabálja a nadrágunkat (hősugárzó) bútor meg még mindig nincs. Idekint az a szokás, hogy a lakásokat kizárólag bútorozatlanul lehet kivenni, merthogy nehogy bepereljem a tulajdonost, ha bútor-okozta sérülést szenvedek.. (nem tudom ide tartozik e ha valaki megtámad egy székkel, vagy egy zongorával). Találtunk is egy megfelelőt: Bútor nincs (ami szar, de tulajdonképpen semmivel nem vagyunk hátrébb a mostaninál, mert használható bútor itt sincs), van viszont fűtés, meg szép tiszta tágas fürdőszoba, és nem kell kérvényt benyújtani a szarnak, hogy lemenjen a WC-n... Nappali, meg konyha, (hűtővel, tűzhellyel és mosógéppel) plusz két hálószoba. Egyik hálószobát Krisztina kiveszi, ő is jól jár, meg mi is, remélhetőleg még marad is egy darabig... Mindegy jó lesz oszt kész.

Ma hosszú hetek óta megint éjszakás vagyok, utálom is rendesen, már a fogmosáskor összevesztünk, és ez később csak fokozódott, de sebaj, ez még nem a világ vége, és a fogmosáson reggelente is összeveszünk. Remélem aludni fog reggelig, és akkor jóban leszünk. Én meg remélem fent fogok tudni maradni, mert délután ugyan próbáltam egy kis pihenéssel felkészülni az éjszakai műszakra, de a szomszédban ablakcsere volt és zengett az egész ház. Ezek mindig csinálnak valamit mikor én aludni szeretnék. (két hete komplett IKEA szekrénysor kalapálás volt nyolc órán keresztül) Lassan mondjuk már nem lesz nekik mit lecserélni és összeszerelni.

Eszteriőr

Erre a hétre beköltözött a munkásszállásunkra Eszter. Én mondtam neki előre, hogy a lakás tökéletesen ötvözi a Norvég minimalizmus és a balkáni igénytelenség minden jegyét, de erre ő sem volt felkészülve. Máig nem tudtuk eldönteni, hogy mi bosszantóbb a törött kanapé(k), az étkezőasztal, vagy bármi ülőalkalmatosság hiánya, vagy a nappaliban a falból kilógó csavarokra általam olyan gondosan felfogatott teregetőzsinór... Mindenesetre a törött dohányzóasztalról a hétvégén megállapítottuk, hogy pont egy csésze tárolására még kifejezetten alkalmas. Eszter pedig a lyukas Cross-al szerintem csak hozzátett a Homless feelinghez... (mondhatni a lakáshoz öltözött)

Vaczak Szálló

Most már dolgozom két hete. Kicsit lassan indultak be a dolgok, de menni fog ez. Amanda elég nehéz eset, de ő alázatot fog tanulni mellettem, én meg türelmet mellette, szerintem jó páros leszünk majd.

Kezdem az elején:

Hétfőn reggel jött értem a pulykatojás és áthozott a fix helyemre ez Wiltshirben van, egy Warminster nevű cseppnyi város. Hétfőn találkoztam a kliensemmel, aki egy 50-es fúria, és nagyon nem egyszerű, de összesen hatan dolgozunk rajta, szóval több irányba tudja zúdítani a szeretetét. Másnapra már kaptam is egy 12 órás shiftet. Ezzel egyébként még semmi problémám nem is lenne. A Company house elég messze van, és nincs semmilyen közlekedési lehetőség, tehát a manager elvitt hétfőn a többi napokon pedig taxival járok... Betettek egy olyan lakásba aminek a bútorzatát egy vízforraló, három ágy, három törött szófa és némi az előző lakóktól ott marad műanyag evőeszköz képezi, három váltás koszos ágyneművel, és egy rossz WC-vel (azóta már javítottunk rajta). Tehát úgy álltam neki főzni, mint a kezdő háziasszony a húsleveshez: végy egy közepes méretű fazekat... Annyi előnye van a háznak, hogy nem ezren laknak mellettem, hanem egyedül vagyok, így nem kell a szobát hajnalig csetelő filippínókkal megosztani, és Simon is le tudott jönni pár napra, hogy nem legyek magányos.

A munka elég hektikus, vannak jó napok és rossz napok, de nem mondanám, hogy bele fogok dögleni. Vannak pihenős periódusaink, amikor Amanda relaxál, vagy TV-t néz, akkor nyugodtan lehet netezni, kávézni, vagy akármi… csak telefonálni nem lehet, mert arra valaki nagyon szigorúan vigyázott, a terület semelyik cella lefedettségébe ne tartozzon. Mindenesetre még nem bántam meg….

Kezdeti összefolaló

Új időszámítás kezdődött beköszönt a béke és a nyugalom (remélem) , aztán ha nem még mindig felülírhatom mindezt, hisz, én vagyok a szerző.

Lényeg a lényeg….

M e g j ö t t ü n k

Ez egy olyan világ, ahol az ide érkezőnek a repülőgépen a kezébe nyomnak egy SIM kártyát ingyen, hogy ha leszáll csak feltölteni kelljen, és ne mobil bolt után rohangálni, szóval eleve elégedett vagyok, hogy végre itt vagyunk, de hogy még SIM-et is kaptunk, ez már több, mint briliáns. Nem is tudom mi lesz a következő, valaki szembejön az utcán és ad egy akvárium-kupont a sarki kisállat kereskedésbe... egyébként még ezt is el tudom képzelni. Mert ugye ez egy olyan világ, ahol, tényleg vannak ilyen dolgok, emlékezzünk csak tesómék kanári szigeteki nyereményútjára… amit tényleg megnyertek…

Maga az út nyugalmasan zajlott, mire elkezdtem volna unni pont megjöttünk. Viszont megtört az adminisztrációs jég, merthogy… azért van előnye is annak ha az ember lányának a férje harmadik világbeli, mindenhol a NON EU sorba kell állni, ami csodák csodája itt elég rövid. Értem ez alatt, hogy nem kellett kiállni az másfél-két órás EU sort, hanem kivettek minket, és speciális elbánásban részesültünk, tehát amíg a többiek sorakoztak addig mi a Costába feketéztünk (gyömbéreset ahogy szoktam... )

Aztán most pár napra szétválnak útjaink, Simon megy tesómékhoz, én meg Telforba a tanfolyamra, és remélhetőleg már két hét múlva be tudunk költözni valahová… aztán ha nem akkor ezt is átírom (csak, hogy jobban hangozzék)

A hotel briliáns, a csoporttársak jó fejek, a vacsi kifogástalan, szóval nincs panasz… Holnap bankszámla nyitás, meg csámborgás lesz a program.

11/09/2010

Voltunk bankszámlát nyitni, meg kicsit vásárolgatni, (fésűt meg sampont kellett vennem). Pénteken mondták, hogy nem lesz nehéz megtalálni – mármint a bankot – mert a buborékokat fújó béka alatt van azt hittem hogy ez csak valami helyi szlogen… mint például HSBC; a béka segge alatt is az van… Mindemellett a társaság jó, bár Judittal mindenkinek vannak problémái, nekem másfél órán keresztül sikerült vele bankszámlát nyitni… de egyébként mindenki kedves, meg aranyos.

Délután pihi volt este meg vacsi, után Anikó gépét szereltem, és alvás.

12/09/2010

Már este megbeszéltünk, hogy ma kirándulunk egyet, vagy legalábbis elmegyünk valahová, de nem tudtuk, hogy hová, végül marad a költség takarékos verzió: felmentünk a közeli hegyre, nagyon frankó volt. Indulás előtt megérkezett a hotel teraszára az F&B manager 5 bagollyal, amiről kiderült, hogy a világ különböző részeiről szedi őket össze, volt nála 10 hetes nagyon picike is, ami még nem tudott repülni, meg nagyobbak is. Gyönyörű szép nagyok, az egyiket a kezembe foghattam, de alig bírtam el. Közben Judit persze megkérdezte tőle, hogy miért lehet, hogy nincs meleg víz a szobájában… kétszer is... másodjára csak megelégedett, "legyen kedves megbeszélni a recepcióssal válasszal. Bagoly-les után tömött sorokban elindultunk a hegyre, megérte.

A képeket ma vadászom össze a lányoktól…Íme:

15/09/2010 Hófehérke és a hét törpe

Ma már volt egy kis gyakorlat, megtanultuk, hogy kell szakszerűen tisztítani, és végbelet irritálni, nagyon furi volt. Torokgyulladásom múlófélben, vettem tegnap forróitalt. A csajok aranyosak, mindenki egy külön kis egyénisége, meg van a Szende, a Szundi, a Tudor a Vidor, és még sorolhatnám, a címeket össze kell gyűjteni, mert néhányukkal remélem, hogy közös régióban leszek elhelyezve. Simonnal maratoni beszélgetéseket folytatok esténként eléggé hiányzik, de most úgy számolom, hogy október elejével rendeződhetnek a dolgaink, neki még 1-én interjúja van a jobcenterben Swinndonban, közben persze kereshet munkát. Szóval ideális esetben Október közepével tudnánk kivenni egy lakást, és mondjuk november elejével már neki is dolgozni kellene… mert tegnap felvilágosítottak, hogy azért halálra nem fogjuk keresni magunkat, szóval fel kell kötnünk a nadrágot. A tréning kapcsán pedig minél több dolgot tudunk annál több kérdés merül fel. Este vacsora mellett maratoni beszélgetéseket folytatunk, és mindenki megpróbálja átadni a saját maga igazát. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle, kit hová tesznek, ki mellé... De nem is elmélkedek tovább... Inkább megyek a bárba játszani.

17/09/2010

Worverhamthon

Hát mára már kicsit sok volt. Mert befejeztük a kurzust, aztán áthoztak minket ide, de holnap reggel el kell mennem Porthmuthba, szombat és vasárnap éjszakára, és egyébként meg Wiltshireben leszek elhelyezve, egy Warminster nevű helyen, Simon eléggé kiakadt, hogy a világ végére tettek, és tulajdonképpen én is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz, Swindontól leszünk 40 mérföldnyire, És tulajdonképpen mindenki kiakadt. Volt, akit felraktak Yorkba, meg Wales-be, meg lentre délre, mag van aki Dover mellé került. Mindenesetre, most nem túl jó. Mióta kijöttünk most először nem jó, de majd elmúlik. Simon nagyon hiányzik, már régen láttam, és nem is tudom, hogy mikor találkozunk legközelebb. A másik meg, hogy nem tudom, hogy az én fizetésemből megengedhetjük e magunknak az albérletet, az meg, hogy ő mikorra talál munkát az tényleg lutry. Kicsit mellélőttem azzal, hogy Wiltshire-t írtam be, mivel Burminhamben nem volt már hely így talán jobb, mert különben betettek volna valami isten háta mögötti helyre.

Kicsit egyébként úgy érzem magam, mint Ian McGregor, abban az idióta filmen amiben klónokat játszottak, és megszöknek később,mert kiderült, hogy csak a szerveikért tartják őket.... mert csak pakolnak minek innét oda, és nem is tudtam egy darabig, hogy melyik városban vagyok egyáltalán, aztán mire fény derült rá, már nem is volt fontos, mert reggelre amúgy is ki kell költözni. Tulajdonképpen csak arra van szükségem, hogy azt tudjam, hogy hol a vasútállomás, és csinálni, amit mondanak:

Ma este Worverhamtonban aludni, reggel kimenni az állomásra, átvonatozni Portmuthba, beköltözni a hotelbe, elmenni a kórházba, ott megkeresni eszméletlen Stevent, és vigyázni rá 12 órán keresztül. Aztán meg visszamenni a hotelbe piheni, és következő éjszaka megint menni Sztivihez. Hétfőn reggel kilenckor végezni, és minden cókmókommal együtt összeszedetni magam a kis pulykatojás manageremmel, és irány találkozni a kliensemmel akinek se keze se ... és nyaktól lefelé egyébként is béna. De van két gyereke, férje, és két kutyája, és a világ végén laknak egy farmon. Ennyi. Időközben meg kell próbálnom internetkártyát keresni, mert megőrülök!!!!!!!!!!!!!!