Rebecca

Igen-igen, megvagyunk. A végén már csak nagyon túl akartam lenni rajta, de megérte, és be kell valljam, hogy sokkal jobban féltem a szüléstől, mint amilyen rossz volt. 

De ne szaladjunk ennyire előre!

Kezdődött ott ugye, hogy 10 napos késéssel kaptam egy itteni nyelven "tágító-ügynöknek" nevezett hormontartalmú pici tampont ami a méhszáj felpuhítására hivatott, és miután az elvégzi munkáját megrepesztik a burkot és indul a szülés. 

Nálam erre már nem volt szükség, mert délután kettő körül kaptam meg az ügynököt, és hajnal kettőkor már 3-4 perces összehúzódásaim voltak. Akkor mondták, hogy még nem lehetek elég tág, ezért adnak fájdalomcsillapítót (Paracetamolt :DDD) és tűrjek még egy kicsit. A paracetamollal viszont senki nem közölte, hogy maradjon lent, úgyhogy két órán keresztül hánytam tőle, mint a csacsi.Feküdni nem ment, aludni nem is próbáltam, mászkáltam a folyosón, és végső elkeseredésembe megkérdeztem a nővért, hogy meddig fog ez most így menni, mert én már nem bírok tovább mászkálni, mert már 1-2 percenként jönnek a fájások. Ekkor megvizsgált, és mondta, hogy egy perccel sem tovább irány a szülészet, mert beindult a szülés, és már 5 cm-re ki vagyok tágulva. ez volt hajnal öt- fél hat körül. Felhívtam Simit (mert az osztályon ott este nyolcig van csak látogatás, aztán maradnak a vajúdó nők maguknak), és kaptam egy kis nevetőgázt, amivel máris viccesebb lett a dolog. 

A szülészet nagyon pöpec, volt két saját bejáratú végtelenül kedves, aranyos, segítőkész szülésznőm akik ha kellett homlokot töröltek, vizet hoztak, mindamellett nagyon profi módon, szinte szájbarágósan magyarázták, hogy mikor mi történik. Reggel 9-ig rendben mentek a dolgok, de akkor egyik percről a másikra kiszállt belőlem az összes energia, ami bennem volt azt ugye már korábban kihánytam, és közben meg a baba is elkezdett fáradni. Szóval mondták, hogy várnak még 9.15-ig, és ha nem sűrűsödnek a tolófájások akkor kapok egy vitamin infúziót (de az is lehet, hogy gin-tonic volt), az majd segít. Bekötötték... Segített... 9.27-kor kint volt a baba. A vége annyira gyorsra sikerült, hogy a szülésznő éppen gátat akart metszeni amikor megérkezett egy fej, majd a következő percben a maradék testrészek.  (csendben teszem hozzá, hogy a két nappal korábban megjelenő aranyerem is szakadt, szóval jelenleg 40 öltés tartja össze a fertájamat, de sebaj, megérte)

Szülésznők jól megdicsértek, hogy ilyen mintaszerű gyors első szülést nagy-ritkán látnak csak, és gyorsan megnézegették a babát, hogy meg van e mindene, és már kaptuk is meg.

Persze leírhatatlan volt. Simi hősként viselkedett, hozta nekem a vizet, meg végig bíztatgatott, szorította a kezemet, pityergett is a végén mikor meglátta gyönyörű lányát. Aztán amíg engem összefoltoztak apa és lánya ücsörögtek mellettem a széken, és meséltek egymásnak a világ nagy dolgairól. Én meg persze nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mert annyira bájosak voltak. 

Szintén a rettegett angol egészségügy előnye, hogy szépen megtoldozgattak, és már engedte is a szülésznő a kádba nekem a vizet, hogy menjek csak üljek bele egy nagy kád vízbe, addig apa tud sms-eket küldeni, én meg nyerek egy kis energiát, és végre tisztán, jó szagúan megfoghatom a babát. Mire ezzel meg voltam addigra hoztak nekem egy pár szelet életmentő pirítóst, és egy még inkább életmentő kávét, és mondták, hogy még csinálnak egy két vizsgálatot a babán, meg ha beleegyezünk, akkor megkapja az első szurikat, megnézik működik egy a szopóreflex, és utána olyan 5 körül, már mehetünk is haza... fél hatkor már otthon is voltunk. 

Hát röviden ennyi :) 

Semmiért nem hagynám ki, a baba annyira szép, bár én még ilyen kis aszott sovány teremtést nem láttam, 56 cm mellé sikerült neki 3,1 kg-ot összeszednie, nagyon hosszú, de még egy baba minden ruhába beférne melléje. A szeme koromfekete, csakúgy, mint a haja, ami meglepően egyáltalán nem göndör, viszont annál sűrűbb. 

Most, így, hogy már van két nap (és két éjszaka élményünk) így bátran mondhatom, hogy megérte... Tudom, hogy ez még nem készpénz, de 4-5-6 órákat alszik egyhuzamban éjszaka, ... jó a maradékban kétségtelenül üvölt (vigyázván arra, hogy a szomszédok is jól hallják), de hát végül is meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban.