Tapika

Csiga? Milyen csiga? Elszaladt...

Segitseg, nem birok a furtjeimmel!

Tenyleg, de most komolyan... Macikkal? Anya csalodtam benned!

Viragokkal, na ez mar jobb!

Meg egy eroltetett mosoly es mehetunk haza vegre!

NA NE...

Meg tavaly szeptemberben megirtam az akkori koltozest, most pedig ajanlom mindenki szives figyelmebe ama bejegyzes utolso mondatat.... Naprol napra kihivom magam ellen a sorsot, megerdemlem!!!!
MEGINT KOLTOZUNK!!!!

Nyolc hetes riport

Ellepték a lakást a gadgetek... Nincs menekvés, eljutottunk arra aszintre, amikor nem lehet tenni egy nagyobb lépést a lakásban anélkül, hogy egy a gyerek számára készült szórakoztató-alkalmatosságba ne botlanánk, ezek nagy része hangot ad, vibrál, vagy szimlpán csak lehetetlenül színes. Ami eddig rendben is lenne, de Tapika legyen az bármilyen drága játék továbbra is a falra felszögelt keresztszemes hímézés, illetve a félig leeresztett héliumos lufira tekint mély tisztelettel. (A többi egyelőre pénzkidobásnak tűnik.. el  is tehettük volna, hogy a gyermek későbbi oktatására költsük, lassan már meg lenne az első év az egyetemen.) Bár az idő előrehaladtával egyre több és több időt tud a vibrálós székben tölteni, így esélyt adva nekem a lakás rendbeszedésére, vagy hogy legalább kiáljon a zsibbadás a kezemből. 

Az egyetlen dolog ami egyébként bármikor működik az a séta. Bármennyie is fáradt, éhes, nyűgös, hasfájós egy jó kis séta mindig megteszi a hatását. Mert, mint tudjuk több féle gyerek van, vannak:

- a gyerek gyerekek,

- a hasfájós gyerekek, 

- a sírós gyerekek,

- a nyűgösek

- a türelemetlenek

- az állandóan éhesek

- az éhes hasfájósok, és ettől nyűgösek,

- a sírós, nyűgöseg, és a konbinációk száma tulajdonképpen végtelen. Na kérem szépen ezekből a mi kis Tapppancsunk a hasfájós, nyűgos, sírós, mindig éhes és ettől türelemetlen. Nincsenek átmenetek, alszik, alszik, még mindig alszik, még mindig alszik, és már fentis van és ordít, de úgy, hogy már nem csak magunkat, hanem a szomszédokat is sajnálom. Az elkészítendő étl mennyisége tulajdoképpen iszámíthatatlan, de sebaj, szépen fejlődik, és ez a lényeg.

A héten voltunk oltáson is, szerencsétlent annyira sajnáltam, csak nézett rám a nagy fekete szemeivel, és nem értette miért hagyom hogy bántsák.. két szurit is kapott egyet-egyet mindkét combjába. Aztán persze délutánra belázasodott, és nagyon vacakul érezte magát, csak sírt, és pihegett...

De egy éjszaka alatt túl voltunk rajta, a hajnal már vidáman telt:

És akkor végül lehet kérem tippelni, hogy kire is hasonlít ez a gyerek????

Közös kép

Visszamentünk szombaton, Tapika ugyan nem mosolygott, de legalább nem sírt, szóval félsiker:

Az első mosoly

Hát kérem szépen volt bébi fotózás a tesconál, mi meg beneveztünk. Ilyet még nem láttam az első kattintás után a kisasszony bevágta a mosolyt, és mindaddig nevetett míg a közös képre nem került volna sor... Szóval közös képünk (amiért odamentünk) még mindig nincsen. 

Tudom, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb, és elfogult vagyok, de meg kell zabálni:

ps.: Daddy's girl, isn't she???

A nap amikor rekordok dőltek meg....

Egyrészt megdőlt a napi hidegrekord, mert még reggel 8-kor is kerek nulla fok volt. Aztán megdőlt az átüvöltött órák intervallumának száma, ami a mai napon kerek 6 órára emelkedett. Éjjel fél 12-kor kezdődött, és  hajnal fél hatkor lett vége, amikor egyébként is kelni kellett volna. Aztán megdőlt az egy éjszaka alatt leamortizált bébiholmik száma, ugyanis; a közben eltelt időben leamortizáltunk két szett ruhácskát, egy alvós zsákor, és nagyjából minden textiliát magunk körül. Ami nem lett összehányva, az kapott egy kis bébi-harmatvizet... és ha már itt tartunk akkor megdőlt a kislányos ívbenpisilés rekorja is, mert a mai az legalább 60 cm magas volt és jutott belőle a kiságyba, a falra, a mi ágyunkba, és rám is természetesen (a másik outputról nem is beszélve)  .... Tapika drága viszont amint a mi ébresztőóránk megszólalt fél hatkor édes álomba merült, és aludt is reggel fel kilencig. Amikoris megreggelizett, majd újra álomba merült.

Ámen.

Az első 10 nap

Több előnye van a szülésnek, egyrészt ugye a baba... kétségtelenül megérte a 9 hónapos szenvedést, aztán ott a tény, hogy eltűnőben van a pocak, így a elmúlt 3-4 hónapban nem látott testrészek újra elérhetőek, és minden reiki és jóga tudás nélkül hozzáférhetőek, a cipő felvételéhez sem kell már 3-4 perc jógalégzés és nekikészülődés. Aztán az ember szembesül önmagával, és az elveivel.... És én bátran mondhatom, hogy minden a szülés előtt elhatározott dolog, amiben konzekvensen tartani akartam magam mára megdőlt. Többek között a "nem veszem fel a gyereket csak azért, hogy végre ne ordítson" illetve a "csak a könnyebbség kedvéjért nem rakom be magam mellé az ágyba" ... A baba ugyanis nappal csodálatos teremtés, eszik, alszik, néha grimaszol, ezzel megnevettetvén a környezetét, lehet vele dicsekedni a boltban, az ismerősök előtt, magyarul: szórakoztató. Aztán leszáll az éj. A gyermek várfarkassá válik, elvörösödik a feje, kiduzzadnak az erek, és átüvölti az éjszakát. Én megpróbálom uralni, de a hormonok, meg a fáradság nem mindig állnak készen. Felveszem elkezdem etetni, két szívás után elalszik, aztán ébresztetem, semmi, lerakom ordít. Felveszem, szoptatom, elalszik, ébresztem, nem ébred lerkom ordít, és ezzel kezdetét veszi egy végeláthatatlan körforgás. A leghosszabb etap ebből eddig 4 óra volt... aztán a Hold alábukik, és mi visszakapjuk Rebeccát, aki újra makulátlanul viselkedik este 11-ig. 

A nap közbeni békét az este hét órás fürdés még megszakítja, ahol a ruhák mintegy hangtompító-hangszigetelő hatására figyelhetünk fel. A vetkőztetés előrehaladtával a hangerő csak nő és nő, mindaddig, míg el nem érjük a könnyekkel sírás katarzisát; a pelenka levételt. A vízben nincs baj, az a barátunk, kellemes meleg és megnyugtat, de amint megtörténik a habokból való kiemelkedés a sírás visszatér mindaddig, míg a teljes estfelület legalább 90%-át nem borítja ruha. 

Egy biztos, embert próbáló dolog szülőnek lenni :)

Rebecca

Igen-igen, megvagyunk. A végén már csak nagyon túl akartam lenni rajta, de megérte, és be kell valljam, hogy sokkal jobban féltem a szüléstől, mint amilyen rossz volt. 

De ne szaladjunk ennyire előre!

Kezdődött ott ugye, hogy 10 napos késéssel kaptam egy itteni nyelven "tágító-ügynöknek" nevezett hormontartalmú pici tampont ami a méhszáj felpuhítására hivatott, és miután az elvégzi munkáját megrepesztik a burkot és indul a szülés. 

Nálam erre már nem volt szükség, mert délután kettő körül kaptam meg az ügynököt, és hajnal kettőkor már 3-4 perces összehúzódásaim voltak. Akkor mondták, hogy még nem lehetek elég tág, ezért adnak fájdalomcsillapítót (Paracetamolt :DDD) és tűrjek még egy kicsit. A paracetamollal viszont senki nem közölte, hogy maradjon lent, úgyhogy két órán keresztül hánytam tőle, mint a csacsi.Feküdni nem ment, aludni nem is próbáltam, mászkáltam a folyosón, és végső elkeseredésembe megkérdeztem a nővért, hogy meddig fog ez most így menni, mert én már nem bírok tovább mászkálni, mert már 1-2 percenként jönnek a fájások. Ekkor megvizsgált, és mondta, hogy egy perccel sem tovább irány a szülészet, mert beindult a szülés, és már 5 cm-re ki vagyok tágulva. ez volt hajnal öt- fél hat körül. Felhívtam Simit (mert az osztályon ott este nyolcig van csak látogatás, aztán maradnak a vajúdó nők maguknak), és kaptam egy kis nevetőgázt, amivel máris viccesebb lett a dolog. 

A szülészet nagyon pöpec, volt két saját bejáratú végtelenül kedves, aranyos, segítőkész szülésznőm akik ha kellett homlokot töröltek, vizet hoztak, mindamellett nagyon profi módon, szinte szájbarágósan magyarázták, hogy mikor mi történik. Reggel 9-ig rendben mentek a dolgok, de akkor egyik percről a másikra kiszállt belőlem az összes energia, ami bennem volt azt ugye már korábban kihánytam, és közben meg a baba is elkezdett fáradni. Szóval mondták, hogy várnak még 9.15-ig, és ha nem sűrűsödnek a tolófájások akkor kapok egy vitamin infúziót (de az is lehet, hogy gin-tonic volt), az majd segít. Bekötötték... Segített... 9.27-kor kint volt a baba. A vége annyira gyorsra sikerült, hogy a szülésznő éppen gátat akart metszeni amikor megérkezett egy fej, majd a következő percben a maradék testrészek.  (csendben teszem hozzá, hogy a két nappal korábban megjelenő aranyerem is szakadt, szóval jelenleg 40 öltés tartja össze a fertájamat, de sebaj, megérte)

Szülésznők jól megdicsértek, hogy ilyen mintaszerű gyors első szülést nagy-ritkán látnak csak, és gyorsan megnézegették a babát, hogy meg van e mindene, és már kaptuk is meg.

Persze leírhatatlan volt. Simi hősként viselkedett, hozta nekem a vizet, meg végig bíztatgatott, szorította a kezemet, pityergett is a végén mikor meglátta gyönyörű lányát. Aztán amíg engem összefoltoztak apa és lánya ücsörögtek mellettem a széken, és meséltek egymásnak a világ nagy dolgairól. Én meg persze nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mert annyira bájosak voltak. 

Szintén a rettegett angol egészségügy előnye, hogy szépen megtoldozgattak, és már engedte is a szülésznő a kádba nekem a vizet, hogy menjek csak üljek bele egy nagy kád vízbe, addig apa tud sms-eket küldeni, én meg nyerek egy kis energiát, és végre tisztán, jó szagúan megfoghatom a babát. Mire ezzel meg voltam addigra hoztak nekem egy pár szelet életmentő pirítóst, és egy még inkább életmentő kávét, és mondták, hogy még csinálnak egy két vizsgálatot a babán, meg ha beleegyezünk, akkor megkapja az első szurikat, megnézik működik egy a szopóreflex, és utána olyan 5 körül, már mehetünk is haza... fél hatkor már otthon is voltunk. 

Hát röviden ennyi :) 

Semmiért nem hagynám ki, a baba annyira szép, bár én még ilyen kis aszott sovány teremtést nem láttam, 56 cm mellé sikerült neki 3,1 kg-ot összeszednie, nagyon hosszú, de még egy baba minden ruhába beférne melléje. A szeme koromfekete, csakúgy, mint a haja, ami meglepően egyáltalán nem göndör, viszont annál sűrűbb. 

Most, így, hogy már van két nap (és két éjszaka élményünk) így bátran mondhatom, hogy megérte... Tudom, hogy ez még nem készpénz, de 4-5-6 órákat alszik egyhuzamban éjszaka, ... jó a maradékban kétségtelenül üvölt (vigyázván arra, hogy a szomszédok is jól hallják), de hát végül is meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban.

Hat, avagy: Six days to go

Hat nap maradt... legalábbis a hivatalos kiírás szerint.

Helyzetem egyébként a kezdeti nehézségekhez képest rózsás. Egyelőre semmim nem fáj, kicsit nehezen indulok el (főleg ülésből) de azt hittem a vége sokkal sokkal nehezebb lesz. 

Az elmúlt két hét mivel már nem dolgozom elég érdekesre sikerült. Mivel én egész eddigi életemben dolgoztam így eléggé unatkozom amikor nincs mit csinálni, szóval kerestem magamnak szülésbeindító tevékenységeket. 

A következő aktivitásoknak NINCS szülésbeindító hatása:

- Napi 45 perc a konditeremben az elliptikus traineren, plusz 15 perc nyújtás.

- A világ legnagyobb fotelének az emeletre való transzportálása, (miközben összekentük a falat, úgyhogy kinéz egy festés a későbbiekben,

- Szekrény földszintre való cipelése,

- Nagyszoba átrendezés,

- Kiságy főlé polcok felfúrása a beton falba (ütvefúróval), de állnak azok a polcok, mint a cövek, jól felfúrtam, hogy ha esetleg a későbbiekben a baba úgy döntene, hogy rácsimpaszkodik akkor sem lesz baj. 

- Bútorlapok kiszabása (dekopírfűrész),

- Beépített szekrény szétszerelése és összerakása úgy, hogy legyen hely a 7 kiszabott polcnak

- Polcok felfúrása (ezek már felmentek simán, mert a lakás azon felén téglát is nehezen találtam a gipszkarton alatt. 

- Lépcsőház, lépcsőforduló kifestése, (mint már említettem)

- Fűnyírás

- Az  3-4 nm elkorcsosult nőszirom kiírtása a kertben, a gyökerek felásása, és eltakarítása. Új növények ültetése a helyükre. 

- Konyha kifestése. 

Ez a gyerek tényleg nagyon jól érzi odabent magát. Az egyetlen dolog ami kicsit felzaklatta a tegnapi hidegfront volt mikoris 20 perc alatt esett a hőmérséklet 15 fokot és olyan hóvihar kerekedett mintha az északi sarkon lettünk volna. 

Finishelünk

... avagy a harmadik trimiszter derekán gondoltam összefoglalom a terhesség szépségeit. Örömmel jelentem és tudatom minden kedves olvasóval hogy kvalifikáltam magam a szülésre. 

A NeSzBi azaz a Nemzetközi Szülészeti Bizottság ajánlása alapján a szüléshez teljesítened kell a minimális 350 pontszámot. pontozott tételek előfordulásuk gyakoriságát illetőleg a következőek: 

• Reggeli rosszullét, hányinger: 30 pont. Az időpont megjelölése itt pusztán megtévesztésül szolgál, mert egyáltalán nem reggeli, hanem MINDIG. 0-24 ben és a hét minden napján független attól, hogy mit és mennyit eszel, folyamatosan ott van. Kifáraszt, legyengít, és legalább a negyedik hónapig kell tőle tartani. Azalatt a 4 hónap alatt kizárólag a túlélésre tudsz koncentrálni. Enni se energiád se kedved, de persze azért beviszel valamit, mert mégiscsak kell a vitamin, ami aztán vagy kijön, vagy ha bent marad akkor egy életre megutálod. 
• Gyomorégés: 25 pont. Hivatalosan csak a hetedik hónap környékén jelentkezik. Na ez nem igaz. Mert nekem pl ez volt az első tünetem és azóta sem múlt el. Mindig és mindentől, pontosabban bármitől tud égi. Ha iszol az a  baj, ha nem akkor meg az. Nem lehet kiigazodni rajta. A gyógyszer amit adtak rá olyan íze van, mint a zsíros mentának. 
• Hátfájás: 25 pont. Ez szerencsére csak most jelentkezett. Abban nyilvánul meg, hogy ha 45 percnél tovább kell állnom akkor egyszer csak belehasít a hátamba. Semmit nem lehet vele csinálni, le kell ülni vagy feküdni, de ez mondjuk vannak helyzetek amikor nem megoldható. 
• Hőhullámok: 10 pont. Well ... ez meg csak a klimaxra készít fel, szokjad paraszt, pár éven belül úgyis full screenben élvezheted.
• Inkontinencia: 25 Pont No komment.... 
• Fejfájás: 5 pont. Állítólag gyakori tünet, nekem csak párszor volt, lehet, hogy ennyiszer amúgy is lett volna. 
• Orrvérzés: 10 pont. Kellemetlen, de legalább a fejfájásod elmúlik tőle.
• Medence csonti fájdalom: 35 pont. Ahhoz hasonlít, mint amikor annó a biciklizés közben bevertem a szemérem csontomat a vázba... Konkrétan annyira fáj, hogy ülni nem tudsz.... Szerencsére csak időszakos. 
• Alvás zavar: 25 pont. Mert a gyerek pont akkor van fent, mikor te alszol, te meg pont akkor aludnál amikor ő fent van... De legalább felkészít az átalvatlan éjszakákra. Mindemellett képtelenség kényelmes pozíciót találni, vagy ha találtál is, csak 20 percig tart ennek eredménye, hogy forgolódsz az ágyban, mint egy jobb grill csirke a sütőben.
• Rém álmok: 15 Pont. Én tegnapelőtt abban a 10 percben, amit alvással töltöttem azt álmodtam, hogy a Szentendrei Skanzenben falu napok voltak és ennek tiszteletére lovakat grilleztek nyárson élve..... Remek volt. 
• Terhességi csíkok: 35 Pont. Megnyerted, már a tiéd. Soha el nem múlik majd. Ez mondjuk annyira nem zavar, mert becses testem látványa addig sem volt valami felemelő, és most az, hogy az még csíkokkal van szegélyezve vagy nem tulajdonképpen mellékes. A másik meg, hogy a zebra is csíkos és mégis mennyire szép állat. 
• Visszér: eredetileg 35 pont, de amikor a szülésznő meglátta az én lábaimat akkor kapásból dobott egy hátast, és duplázta a pontszámot... Rettenet... Csúnya is (mert a zebráknak legalább szép kecses lábaik vannak, ha már csíkosak) meg ég is, meg még fáj is mindemellé. 
• Bedagadt bokák: 35 Pont. Nekem csak az egyik dagadt be, az amelyik évekkel ezelőtt el volt törve. Az viszont akkor mint a fejem... És tudjuk, mekkora fejem van. Kicsit olyan a lábam mint a gázok: bizony kitöltik a rendelkezésükre álló helyet. Viszont ha a bakancsomat gyanútlanul leveszem 20 perc múlva már nem megy fel a lábamra. 
• Vérző íny: 15 Pont. Ilyenem mondjuk eddig is volt, most csak erősödött. 
• Fáradtság: 20 Pont. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor fül hallgatóval várod a metrót, nem hallod, hogy jön, de egyszer csak úgy megcsap a szele, hogy majdnem fellök. Na ez is olyan. Most még nem vagy fáradt, meg most sem... meg most sem, na most viszont meg már állni nem bírsz, a szemeid remegnek, csakúgy, mint a térded, és tulajdonképpen teljesen mindegy hol vagy mit csinálsz, és kivel azonnal le kell feküdnöd aludni. 
• Ingerlékenység: 10 pont. olyan ez mint annó a lé nap.... Mindenki rohadjon meg. 

Na és akkor mondom az én tévhitemet. Tudtam én, hogy vannak ezek a dolgok, csak arra nem voltam felkészülve, hogy ez amolyan checklist, tehát, hogy ezek közül nem egy-kettő majd esetenként előfordulhat, hanem hogy mind és mindig. Folyamatosan jelen van. Gondoltam, hogy én erős és bátor nő vagyok, akit a Kongresszusi Központ és a AV szakma, meg a Balkán megedzett, nem mellesleg van egy afrikai férjem minek köszönhetően a tűrő képességem az átlagosnál magasabb, hittem és reméltem hogy majd ezek a dolgok engem nem vesznek le a lábamról. Hogy nem e???? Kérdés, és gondolkodás nélkül. Folyamatosan tudom magam szarul érezni, és hiába küzdök ellene ez az én kontrollomon teljesen felül áll. Ő irányít engem, és nem én őt. Vannak percek amikor viszont épp semmi nem kínoz, akkor mozdul egyet a baba, vagy éppen szupermenpózban befeszít a hugy hójagom és a gyomrom közé, és akkor elfelejtettem az egészet. 

Hogy megéri e? ... Nyilván meg, de majd másfél hónap múlva nyilatkozom megint. 

November 14, mondjon le!!!!!

Ezennel hivatalosan is katasztrófa súlytotta övezetnek nyilvánítom magam és a környezetem. Elrendeltettem a szükségállapotot és saját érdekemben a kijárási tilalmat. 

Nem akartam én mást csak egy kellemes napot megünnepelvén az elmúlt két évet, kezdődött azzal, hogy a jegyeket amikor megvettem, akkor nem fogadták el az egyébként tökéletesen érvényes "buy one get one free" kuponomat, de mivel nemes az alkalom beletörődtem. Akkor kellett volna eladnom a jegyeket, amikor egy héttel az előadás előtt kiderült, hogy Simi rossz napra foglalta a szabadságát, és mivel én a buszjegyeket már megvettem azok árát buktuk, mert reggel el kell mennie dolgozni. De sebaj, megy busz délben; kidobunk még egy halom pénzt az ablakon, de legalább lesz egy kellemes délutánunk Londonban. Aztán mikor a déli buszt is lekéstük (mert nem sikerült elszabadulni a munkahelyéről időben) akkor szintén felmerült bennem, hogy ez megintcsak egy rossz jel... Mindegy vettük még egy jegyet egy délutáni buszra, amivel pont kezdésre odaértünk a színházhoz. 

A két busz között (a lekésett, és a kései) között hívott valamikor Csilla, hogy az ugye annyira nem normális, hogy áll az emeleten a víz... Komolyan azt hittem felrobban az agyam, - egy pillanatra még Győri János képe is felderengett - aztán elkezdtem telefonálgatni, kijöttek megnézték... 3 éve szivárog a zuhanyzónál a víz, és a fa tartószerkezetnek most lett elege, eddig ellenállt, de a házassági évfordulónk alkalmából megadta magát, és a lakás minden pontját élvezhetetlenné tette.. Mert ugye a víz egyik elég fontos, szinte alapvető tulajdonsága, hogy van tömege, amiből egyenesen következik, hogy hat rá a gravitáció, miszerint ha egyszer fent van akkor előbb utóbb lent is lesz. És lett is. A konyhában. Well. 

Azóta folyamatos élő kapcsolatban vagyok az ügynökséggel, hogy mikor is tervezik elkezdeni a munkálatokat, mert tetemes súlyommal, és a babával a hasamban bevallom nem merek beszállni a kádba, mert félek, hogy a kikorhadt gerendák egyszercsak megadják magukat, és gyorsabban leszek a konyhában, mint arról valaha is álmodtam volna. És ha a kamionnak nem sikerült kivégezni két hete, akkor majd a rám zuhanó fürdőkád tuti agyoncsap.

A nap további része is hasonló sikerekkel teli eseményekkel volt megtűzdelve, lerobbant busz a buszsávban, a High Park mellett, így a buszok a taxik és az egyéb amúgy is arra közlekedő járművek a megmaradt egy sávon osztoztak az egyébként is zsúfolt Londonban,  mindössze egy órát késett a busz. A színházhoz kezdésre éppen odaértünk. Problémamentesen átvettük a jegyeket, és el is kezdődött a darab, és pont a második jelenetig tudtok élvezni, mert felcsendült egy ismerős hang... Az a hang amikor a keverőpultban kimegy a phantomtáp.. Mondtam is Siminek, hogy na ez azért csak hiányzott még a brodway-show-ból. Az, hogy 20 perc alatt honnét kerítettek másik pultot nem tudom de végül a 20 perces késés elég volt arra, hogy a visszafele buszt csak rohanva értük el, ami viszont egy útlezárás és egy baleset miatt csak másfél órát késett az egyébként két órás úton. Hajnal fél három volt mire hazaértünk a csöpögő, vizes, rothadt-szagú, zuhanymentes lakásba. 

Kérem szépen, hol lehet kérvényt benyújtani, hogy a november 14-et ezennel hivatalosan is töröljék a kalendáriumból? 

ui.: Az már csak hab a tortán, hogy tegnap miután hazaértem melóból befejeztem a blog írást Simi rám néz, azt mondja, na kitalálod mi volt ma. Láttam egy ajánlott levelet az asztalon, de gondoltam, hogy tuti valami gyorshajtási, vagy parkolási büntetés, (szokás szerint) és nem idegesítem magam vele.... Hát felfüggesztették. Csodálkoztam is eléggé, mert eddig minden rendben volt, aztán mondja, hogy a csaj aki miatt késett még 1-én reggel felhívta, hogy elengedik időben, de be kell iktatnia még egy pácienst a reggeli vizitbe, gyógyszerek stb. Mondta neki, hogy küldje át a címet sms-ben, meg a tennivalókat, de aztán nem kapott sms-t. Gondolta, hogy akkor a cég biztos megoldotta valahogy, és mivel egyébként is rohannia kellett, nem foglalkozott tovább a dologgal. Aztán jött a levél, hogy ez elfogadhatatlan, és nem felel meg a cég arculatának, hogy nem jelenik meg adott helyen... itt tartunk most... (Cserébe úgy függesztették fel, hogy kapja a teljes fizuját, és a másik cég ahová, meg mellékállásban szokott járni dolgozni boldogan adott neki munkát a további napokra)... 

Hát ez GÁZ

Ma kaptunk egy számlát a gáz és villany szolgáltatótól (Spark... de én csak Sharknak hívom őket mától), hogy borzasztóan örülnek neki, hogy beköltöztünk, nyitottak is nekünk egy számlát, a számlanyitás költsége 150 font lesz... Van 7 napom fizetni... Az összeg semmilyen szinten nem képezi részét a számlának, ezt csak befizeti az ember, ők meg ülnek rajta. El is neveztem "Gázóra-kauciónak"!!!!

De mondták, hogy ne aggódjak, mert ha szolgáltatót váltok akkor ezt természetesen visszakapom. Úgyhogy írtam nekik, hogy a 150 angol királyi fontot megtartanám, és megkímélem őket papírmunkától, és már most szolgáltatót váltok. Ez kerek hét és fél perc telefonálásba került, és a másik szolgáltató elég boldog volt, hogy átállunk hozzájuk, szóval az első két havi számlánkból 40 fontot elengednek és az azt követő egy évben havi 5%-ot. Azt hiszem nem jártunk túl rosszul.  

A kelták után a germánok

Még a baleset napján kézhez kaptam a csere autót, egy 0 kilóméteres (mérföldes) Opel Corsat... Nagyon izgatott voltam, egyrészt mert aznap már majdnem átment rajtam egy kamion, másrészt meg még soha nem vezettem null kilométeres autót. Mondhatni kis keserédes mellékízzel, de egy álom vált valóra. 

Mindaddig amíg el nem kezdtem vezetni....  Mert ez egy igazi fapados csoda, utoljára ilyen XIX sz-i érzésem anyujék kereklámpás Daciajában volt.

- Nincs benne computer, semmilyen módon nem lehet kicsikarni belőle az átlagfogyasztást, a hátralévő mérföldet a meglévő üzemanyaggal, átlagsebességet, semmit... tök halott az egész, arra nem voltak képesek a drága germán mérnökök, hogy összekössék a volume gombot a kijelzővel, hogy esetlegesen esélye legyen a sofőrnek megtekinteni az adott hangerőt. De tudom, hogy én várok el sokat.

- Aztán ZÖRÖG, nade kéremszépen, mi ez, egy 601-es trabi, súrlódik a műszerfal és az A-oszlop találkozása... 40 felett cicereg-nyekereg, zörög. Erre egy avatott kereskedő azt mondaná, hogy mert még túl új, de mi legyen fújjam be WD 40-el? Vagy egyenesen küldessek egy raklappal az Opel gyárba.

- Az ülés annyira kényelmetlen, hogy tegnap melóból hazafelé jövet, már azon gondolkoztam, hogy kiszállok és inkább tolom, mert abba legalább a derekam nem fájdul bele. 

- Szerény számításaim szerint (mivel computer nincs benne) az átlagfogyasztása olyan 11 liter... az 1,2-es motorhoz, és tényleg nem nyomom neki, egy baleset elég egy hónapra (mondjuk ma már november van).

- És végül a legdurvább, ami egyenesen szíven szúrt: sorjás az index kar..... olyan mint egy  fröccsöntött kínai Barbie baba vádlija... De a Barbie lábáról a szemfülesebb gyerekek legalább le tudják rágni a sorját, de az indexkarról, hát nem fér oda  az ember feje (nem mintha próbáltam volna) 

A kelták

A második autó bezúzatása fél éven belül, már az ősi kelták szerint sem szerencsés dolog, és most ez történik velünk. A Skoda is eltávozik az örök vadászmezőkre, remélhetőleg akkor már nem fog belőle folyni az olaj, és nem fog nyekeregni a műszerfala. És hogy én mivel megyek be megint dolgozni, az rejtély....

De kezdem az elején, már megint ugyanaz a történet, napok óta gondolkozom, hogy kellene valami blogbejegyzés, de nem volt miről írni. Gondoltam megírom a költözést, de mint tényt, azt már közöltem, a többi része meg teljesen érdektelen.. Bár az megért volna egy fotót, ahogy az emeleti ablakon tuszkoljuk be Csilla ágyát, mert nem fért el a lépcsőfordulóban. De ennyi... A költözés után 3-4 nappal a dobozok kiürültek (amik meg nem azok már nem is fognak, megbújnak a tárolóban, és majd előbányászom, ha kell). Szóval ezerrel dúl a szürkeség... Szokásos napi rutin, munkába menet.

És itt jött a 30 tonnás kizökkentés... Megpróbálom valamilyen formában vázolni az esetet (részletenként) :

A lényeg az, hogy a kamion "megmaszírozta" a Skodát minden lehetséges irányból, bekapta, megrágta és kiköpte... mindeközben viszont ő is komoly károkat szenvedett... A sofőr legalább 20 percig szedegette a földről az első lökhárítójának lepattogzott festékdarabjait, meg tisztán láttam, hogy egy legalább 15x20cm-es letört műanyagdarabot felvett a földről, és az utánfutójába tette.

Már megint költözünk

Ha jobban összeszámolom ez már közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, az összes eddig költözésemet beleértve... Bár a korommal lennék így, de nem. Engem az isten költözésre teremtett. Valami kényszeresen taszít a már megszokott helyektől és tényként róható fel az is, hogy én még kétszer karácsonyfát ugyanabban a lakásban nem állítottam.

Az az egy azért biztos, hogy a baba bőröndben fog a világra jönni... már a nevét is kitaláltam... SAM ... Sam-sonite ... Oghojafor Sam Sonite

De mindennek meg van az előnye is, ma pl., reggel 10-kor értem haza, reggeli, átöltözés, dobozolás (csakúgy, mint Tóthék), lakásfestés, és konyhatakarítás (zsíroldózással együtt) és este fél kilenckor már minden megvolt. A fürdőt meghagytam holnapra, mert azt még ma használni fogjuk. Szóval nem pocsékolom a tisztítószert.

Holnap reggel hatkor megyek Swindonba, felveszem a teherautót, és irány vele Warminster, pakolás, szőnyegtisztítás, meg a megmaradt szegletek rendbetétele, mert az ügynökség bármi kis hibáért is a komplett magyar államadósságot a nyakamba varrja. És, hogy mik a tervek a jövőre nézve? Nem tudom, de ha ráértek jövő Júniusban, akkor statisztikailag addigra várható a következő költözés.. minden dolgos kezet szívesen látunk majd :)))

Az első 12 hét

Az első 12 hét elég gyötrelmesre sikerült, szegélyezve hányingerrel, kialvatlansággal, de tényleg felejthető az egész amint a boxoló kis kezeket meglátja az ember az ultrahangon... Tessék kérem tippelni, fiú, avagy lány???

In memoriam kisautó

Szomorú történet ez, csak erős idegzetűeknek javasolt. (Én még mindig nem tartom magam elég erősnek hozzá, de mivel volt igény a köz részéről ezért megpróbálom papírra vetni)

Jó regőshöz híven kezdem az elején:

Már nagyon régen nem írtam, mert beletemetkeztünk a szürke hétköznapok forgatagába, amikor csak telnek a napok, mindin különösebb esemény, és sorsfordító csapás nélkül. Amikor az ember hajlamos felróni a sorsnak, az egyhangúságot, pedig csak ki akar lépni a szürkeségből... Én ugyan nem így gondoltam, de egy tollvonással vége lett a szürkeségnek.

A történet négy jól elkülöníthető, de mégis összefüggő részre osztható:

1. Peugeot story...

Januárban Simonnak már égetően szüksége volt egy autóra, tehát fogtuk magunkat, és minden félretett pénzünket és megvettük a francia piac remek termékét Ágnest (utóbb a volt középiskolai osztályfőnökömről neveztem el, mert őt utáltam még ennyire). Ágnesnek nem voltak rossz és jó napjai... Csak rossz napjai voltak, folyt belőle az olaj, semmi ereje nem volt a motornak, az első pillanattól kezdve csak a baj volt vele, és miután kikerült a kisautó (3. fejezet) még meg is sértődött, és már nem csak a baj volt vele, hanem komoly pénzeket is kellett rákölteni. Végül a hálátlan fattyú megbukott a műszakin, (katalizátor, fényszóró emelő motor, gumiharangok, kipufogó) az ezen eszközökre költendő pénz pedig meghaladta volna egy AUTÓ árát, tehát cseppet sem vérző szívvel megpróbáltuk eladni. Igenám. De ki vesz meg egy ekkora romot? Időközben találkoztunk internetes csalókkal, de persze egy szem érdeklődő nem jelentkezett a hirdetésre (a csalókat kivéve, ami szintén megérne egy blogbejegyzést). Ágnesnek csak a seggéről hagytam meg képet, és hhogy miért azt nem is tudom megindokolni... Talán mert ezt érdemelte!

2. Honda story...

Fejvesztett keresést folytattunk a csereautóért, és nagy szerencsénkre találtunk Swindonban egy 2002-es Honda Civic-et, egy kereskedőnél, motorikusan rendben van, de mivel itt angliában a karosszéria helyreállítás árából limuzint lehet venni, itt ott ütött kopott volt. Ezt látván Simon szeme felragyogott, átváltott alkudozó üzemmódba, és csak repkedtek a számok. A pakisztáni kereskedő arab lévén többször hagyta ott Simont, amikor meghallotta végösszeget, de mindig visszajött, és folytatódott a parázs vita. Ez a korábbi charity shophoz képest semmi nem volt, az arab csak üvöltött a haját tépte, végül megvette a szakadt lejárt műszakis tökéletesen használhatatlan Peudeot-ot 680 fontért aminek a kocsi akkor kb a negyedét érte és még engedett 300-at a Honda árából. Majd elmentek a fiók tesztkörre.. hát bizony kopottak a fékbetétek, de azért megvesszük, szerződés, adásvételi, kápé, meg ilyenek, ekkor Simon hirtelen ötlettől vezérelve megnézte a pótkereket is (tükör-radiál) és vérben forgó szemekkel közölte az arabbal, hogy ez csalás, mert ez egy szar kerék, e helyett már holnap kell vennünk egy másikat, erre a csóka benyúlt a kasszába, átadott egy húszast Siminek, kezet fogott vele, és becsukta mögöttünk az iroda ajtót. (Szerintem felhívta az édesanyját, elbúcsúzott tőle, és felgyújtotta magát). Ez ezzel tulajdonképpen boldogságban is zárhatnánk le a történetet. DE....

3. A Fiat story... avagy Kisautó mennybe megy, pontosabban a zúzdába

Kis költői túlzás ugyan, de be kell vallanom, hogy megkönnyeztem egy másfél tonnás vasdarabot. Történt ugyanis, hogy kedden mi megvettük a Hondát, és Simi ment is vele boldogságban úszó szemekkel dolgozni, tehát kis világunk a helyére zökkent, igenám, de rá másfél napra rá, Csilla (kollégám) kölcsönkérte a Fiatot, hogy bemenne vele a dokihoz, egészen 500 méterre jutott a háztól, keskeny út, nagy sebesség, mindkét fél elmérte a kanyart és középen találkoztak, majd a fizika törvényeit, és a padka vonalát követve 2-300 méter után megálltak az ellentétes irányokban. Szerencsére mindenki épségben szállt ki a kocsiból, de a kezdeti sokk után jött a felismerés, hogy na akkor hogy megyek be dolgozni. Anyagilag remek helyzetben voltuk eleve, mert amit a Peugeot nem emésztett fel az elment a Hondára, szóval egy héten belül megvenni a második autót... na ez a kihívás. Mindezt úgy, hogy mindketten minden nap dolgozunk, Tesómék egy héten belül jönnek két hétre nyaralni, és a kocsi nélkül, itt maximum malmozhatunk, vagy vízibiciklizhetünk, vagy megszámolhatjuk a kacsákat a helyi tavon, de ennyi... Szóval nincs mese kell a kocsi. És hogy tetéződjék a boldogság, jött egy levél a cégtől aki elvitte a kocsit, hogy 7 napon belül jelentkezzünk a kocsiért (350 font társaságában ami a szállítás, és a tárolás díja) vagy különben bezúzzák. És a biztosító még nem szemlézte, a hitel még nincs kifizetve, cuccaim még benne (plüssteknős, Bp. térkép) Szóval megjelentünk a helyszínen lefotóztuk a biztosítónak amit le kellett, kiszedtük a még menthető dolgokat, elmorzsoltunk néhány könnycseppet és érzéki búcsút vettünk a kisautótól... Két nap múlva ment a zúzdába...

4. A Skoda Story...

Eleve 4 ajtós... számomra túl praktikus (by Máté, és igaza volt), semmi faxni, semmi extra, olyan mint egy alap telefon, lehet vele hívást kezdeményezni, és fogadni, és ha szerencséd van akkor sms-t is írhatsz (összefűzöttet). Itt találtuk a szomszéd városban, a cél az volt, hogy a meglévő pénzünkön olyan kocsit tudjunk venni, ami bevisz melóba, és legalább jövő évig nem kell műszakiztatni. A meglévő pénzünk persze konvergált a nullához, de nem szerettünk volna még egyszer a Peugeot hibába esni. Szóval kinéztük, látszólag rendben volt vele minden, persze a kuplungja szar, hegynek felfele nincs ereje, de legalább zöld. Szereltetni majd talán szeptemberben leadjuk, de akkor is csak a legszükségesebbeket... Van rajta műszaki jövő májusig, addig hajtom, aztán majd visszamegyünk a pakisztáni dealerhez, addigra talán felépül a sérüléseiből, és a Simon okozta traumából.

P.s.: A plusz két ajtó meg csak azért van a kocsin, hogy azon rendszeresen letekerve maradhassanak az ablakok, ezzel rothadtá áztatva a szőnyeget...