Angol tudósok bebizonyították...

..., hogy a fogak hangolt adnak amikor nőnek, mégpedig ilyet:

Amikor pedig kint vannak ilyen a hangjuk:

Fuck hülye ügyfelek számára...

... a magyar bürokrácia rányomja pecsétjét egy egyébként kellemes nyaralásra.... (akik olvasták már a face-en azoktól elnézést kérek)

Történt ugyanis, hogy a gyermeknek nem elég az útlevélhez az Angliában kapott angol anyakönyvi kivonat hivatalos magyar fordítása, hanem honosított magyar anyakönyvi kivonatot kell készíttetni, amit anyu meghatalmazásokkal felszerelkezve elkezdett több mint két hónapja intézni. Azért is jöttünk 6 hétre, hogy mindenre legyen idő, és ne kelljen az egyébként borsos sürgősségi útlevelet kifizetni, de - és tudom, hogy én látok minden mögött összeesküvés elméletet - nem így történt. Már két hete voltunk az anyakönyvi hivatalnál, hogy mi a fene van, mert már rég meg kellett volna kapnunk az anyakönyvet, igen ám, akkor elkezdődött a telefonálgatás, ügyiratszámmal meg a gyerek nevének 20-jára sem sikerülő lebetűzésével, és akkor kiderült, hogy igen megvan a file, de még hiányzik egy nyilatkozat, és arra várnak.... Kérdeztem ekkor, hogy akkor miért nem szóltak, mert mi meg az anyakönyvre várunk, és ha mindenki csak vár akkor a dolgok általában nem haladnak. Szó szót követett, és a vége az volt, (szó szerint idézem) hogy az ügyfél - azaz én - hülyeségével nem tudnak mit kezdeni... Kérdeztem is, hogy akkor önöknél van egy külön fakk a hülye ügyfelek számára.... Na szóval pótoltuk a papírt expressz elküldtük Pestre, majd hívtuk őket múlt héten, hogy akkor most mi van, mert azt ígérték, hogy amint ez megvan rögtön kapjuk az anyakönyvet... Hát múlt csütörtökön közölték, hogy igen-igen, ez így is van, de a kolléganőnek vissza kell jönni szabadságról, és az majd csak egy hét múlva lesz. Eddig én azon imádkoztam, hogy azt a nyomorultat el ne csapja a villamos, mert nyilvánvaló, hogy ebben az országban csak ő tud honosított magyar anyakönyvet kiállítani... Szóval hívtuk ma, mondta is a kipihent ügyintéző, hogy igen tudja ő miről van szó, és most lemegy az iktatásra, hogy ott van e a papír, és ha ott van akkor már küldi is az anyakönyvet, és akkor ha a posta is úgy akarja akkor már meg is lesz jövő hét csütörtökön. Mondtam neki, hogy az isten szerelmére hagyjuk ki ebből a postát, hadd menjek fel érte én személyesen, és vegyem át, még ha ott kell üljek egész nap is... mivel természetesen időpontot kellett volna egyezteteni, de arra már nem volt lehetőség, szóval megkapjuk, ha valaki lemondja... 

És akkor reméljük, hogy 5-ig visszaérünk Esztergomba, és akkor be is tudjuk adni az útlevélkéremet, ami ha minden igaz akkor egy hét alatt meg is érkezik, vagy különben ittrekedünk Magyarországon...

Aztán mint jó magyar mesének ennek a történetnek is jó a vége (csak valahogy az ember szájában ott marad az a savanyú szájíz, hogy miért is kellet a sárkány fejét levágni, meg a kisherceget - esetünkben hercegnőt -  megszivatni), szóval hétfőn a bevándorlásiaknál megkaptuk az anyakönyvet, fénysebességgel beszáguldottunk vele az okmányirodába ahol olyan képet készítettek róla, hogy kerül amibe kerül, de megőrzöm a személyiét, mert később még fogom tudni zsarolni vele ha nem akarja a szobáját összepakolni. Az útlevelet meg holnap hozza a postás!!!! 

És erről nem is kell tulajdonképpen mást mondani.

Fény derül a titokra, ....

Avagy miért költözünk... MEGINT

Anno az ominózis November 14-én kezdődött minden, nem volt elég, hogy 2 Londonba induló buszt késtünk le, és ez rányomta a bélyegét a hangulatunkra, még a lakás is beázott.

Csilla hívott, hogy az ugye nem normális, hogy tocsog a szobájában a víz... hát ez természetesen nem annyira normális, meg a konyhában (ami a fürdőszoba alatt van) is csöpög a plafonból. Remek. 

Hívtuk az ügynökséget, jöttek, megállapították, hogy szar a kád (mellesleg nem volt semmi baja a kádnak)  és mondták, hogy majd jönnek és kicserélik, de meg kell versenyeztetni. Addig ne zuhanyozzunk. 

Hát persze.. nekem az autóbalesetben előtte két héttel megsérült mindkét vállam, és már akkor is 22 hetes terhes voltam, és persze, én majd csak úgy beleengedem a hab testemet kádba, és hogy hogy szállok ki, mert hogy azokkal a vállakkal ki nem nyomom magam az tuti. Arról nem is beszélve, hogy a munka kapcsán az ember mindenféle mások által kibocsátott testnedvekkel találkozunk, amit csak minél hamarabb le szeretnénk mosni magunkról, nem pedig leáztatni és megfürdeni benne. Akkor elkezdett ázni a konyha egy teljesen másik szeglete is.. nem tudom miért, de ekkor már nem is érdekelt, minden esetre kijöttek kivágták (fenti-lent) és úgy hagyták.

A varázslatos folt felnyitás előtt

Felnyitás után

Ez pedig a lyuk másik vége (ezzel képezvén folyamatos audio kapcsolatot a WC és a konyha  között)

Szóval mondtuk nekik, hogy oké, de mivel zuhannyal vettük ki a házat, így használjuk, ők meg jöjjenek és javítsák meg minnél hamarabb. Ebből az lett, hogy másfél hónapig napi szinten hívogattam őket, és mindig volt valami: 

- a tolajdonos nem elérhető

- nem érkezett még be a három árajánlat

- ugyan bejöttek az árajánlatok, de a tulajodonos nem fogadta el őket, met mind drága volt, újra meg kell versenyeztetni

- nem jött még be a három árahánlat nb2... 

És még folytathatnám holnapig. 

Ekkor írtunk nekik egy levelet, hogy ha 30 napon belül nem javítják meg akkor mi hívunk szakembert, és az összeget lepereljük róluk mert ehhez van jogunk, még mielőtt bárki megkérdezi, hogy akkor miért fizettünk, mert ahhoz nincs jogunk, hogy bérleti díjat tartsunk vissza. Az agol törvények szerint (és utána néztem -  elhihetitek - egy dologhoz nincs jogom... a lakbért visszatartani) 

Szóval január elején megvolt a kádcsere... ami mivel nem azzal volt a baj, semmit nem segített... Már az elején megmodtam a csókának, hogy a fugázás a csempék között végig van repedezve, és ott szivárog a víz, és mivel alatta fa van az meg mindannyiszor amikor vizet kap megszívja magát így még nagyobbra duzzad ezzel növelvén a repedést a csempék között... De nem hallgatott rám. Ehhez hozzá tartozik egyébként hogy ebben az országban aki meg tud különböztetni egy botmixert egy csavarhúzótól az mérnöknek nevezi magát.. szóval a "mérnök úr" mondta, hogy ha ennyire akarom akkor kikaparj a régi fugát, és tesz be újat, akkor felhívtam a figyelmét arra tényre, hogy mivel alatta évek óta vizes a fa, így nem fog ráragadni a fugázás, szóval csinálja csak, de két hét múlva majd megint cserélni kell.. És kellett is. Akkor megint jött a "mérnők" belátta, hogy elszarta, akkor kikaparta a fugázást, és monda, hogy ne zuhanyozzunk egy napig azalatt majd kiszárad. Hát persze, mert mint meleg égövi ország ezek a fa felületek csak úgy pikk pakk kiszáradnak nem is kell hozzá egy nap elég 10 perc. Mindegy is, jött másnap rátette az új fugát, ami azóta megint kijött persze, és olyat produkál amit csak az erős idegzetűeknek ajánlok: alulról kezdett el penészedni. 

Fugázás, illetve a hiánya

Ez pedig már a második fugázás, és ahogy magát megadván pereg kifelé minden zuhanyzás után

Aztán mivel a ház konkrétan 3 hónapig állt a nyirokban eljutottunk arra a szintre, hogy minden bepenészedett.. értem ez alatt, hogy MINDEN... nem volt olyan dolog amit leraktunk, és másnapra nem lett volna rajta némi penészcsíra... Akkor megint kihívtuk őket, és közölték, hogy ez normális, mert angliában nyirkosak a házak, és szokjuk meg, valamit hetente egyszer fújjuk be sprével... Remek, tehát nem elég, hogy a penész-spórás levegőt kell belélegezni 0/24-ben még az egészet borítsam nyakon klór tartalmú vegyszerrel, és azt lelegezzem. Aztán mikor meg lesz a baba ő is azt lélegezze. Remek. 

Ez a nagyszoba egyik sarka... ide terveztük tenni a kiságyat (végül érthető okok végett nem oda kerül)

Ugyanazon szoba másik sarka, a gyapjúpulcsimnak lőttek, örökre a penészgomba  foglya lett.

Március tájékán kicsit elülni látszottak a dolgok azt leszámítva, hogy Csilla szobája folyamatosan egy tál rothadt gombára emlékeztetett. Említettük nekik, hogy ott a padlószőnyeg egyszer már elkezdett rohadni, szóval azt most már a jó isten nem állítja meg, de szerintük semmi baja... Tényleg???? 

Rothadt, penészes, de az ügynökség szerint ez totál normális 

Aztán a hónapok alatt nedvesedő szőnyegbe április végére beköltöztek a bogarak, amik lepetéztek, és kis kukacokat hoztak létre.. Amire az ügynökség azt mondta, semmi pánik ezek csak szimpla szőnyegcsótányok, nem bántják az embert... Hát nekem már a szememet is bántották, arról nem is beszélve, hogy Csilla meg még az álmát is meg kellett ossza velük. 

Távolról

A lencsevégre kapott kis kukacok, meg a bábok tokja (biztos van erre valami hivatalos szó)

Tehát április végén ott tartottunk, hogy a penész az normális, a bogarak a kukacok, a bábok azok teljesen elfogadhatóak, a dohszag abszolute helyénvaló, tulajdonképpen velünk van a baj, mert 550-ért havonta nem akarunk mocsokban, és trágyadombon élni. 

Mindemellett ahol az épületnek sarka volt ott beázott, megpróbálták megcsinálni, de a tetőfedő mérnök inkább kárt csinált mint hasznot. 

Aztán, hogy ne legyen ennyire egyszerű a történet a konyha elkezdett megint beázni, a mosogató felett először csak egy kis folt volt aztán nagyobb, és még nagyobb.. végül megint jöttek kivágták, találtak egy lyukas csövet kicserélték a lyukat otthagyták, hogy száradjon, és amikor reklamáltunk, hogy 6 hét után senki nem jött becsinálni akkor közölték, hogy ha ennyire zavar minket akkor tömjük be zacskóval, vagy fedjük be őket nem érdekli. 

Mindemellett a fürdőszobában a folyamatos vízellátás miatt szétrohadt majd beszakadt a padló (amiről persze nem tudok képet csinálni mert a linóleum eltakarja, de a kádból kiszállván bármikor beszakadhatunk a konyhába.. Én már ott tartok, hogy nekem egy lábszártörést megérne, hogy leperelhessem róluk a jövő évi bevételeiket is.

Hát röviden ennyi... 

Tapika

Csiga? Milyen csiga? Elszaladt...

Segitseg, nem birok a furtjeimmel!

Tenyleg, de most komolyan... Macikkal? Anya csalodtam benned!

Viragokkal, na ez mar jobb!

Meg egy eroltetett mosoly es mehetunk haza vegre!

NA NE...

Meg tavaly szeptemberben megirtam az akkori koltozest, most pedig ajanlom mindenki szives figyelmebe ama bejegyzes utolso mondatat.... Naprol napra kihivom magam ellen a sorsot, megerdemlem!!!!
MEGINT KOLTOZUNK!!!!

Nyolc hetes riport

Ellepték a lakást a gadgetek... Nincs menekvés, eljutottunk arra aszintre, amikor nem lehet tenni egy nagyobb lépést a lakásban anélkül, hogy egy a gyerek számára készült szórakoztató-alkalmatosságba ne botlanánk, ezek nagy része hangot ad, vibrál, vagy szimlpán csak lehetetlenül színes. Ami eddig rendben is lenne, de Tapika legyen az bármilyen drága játék továbbra is a falra felszögelt keresztszemes hímézés, illetve a félig leeresztett héliumos lufira tekint mély tisztelettel. (A többi egyelőre pénzkidobásnak tűnik.. el  is tehettük volna, hogy a gyermek későbbi oktatására költsük, lassan már meg lenne az első év az egyetemen.) Bár az idő előrehaladtával egyre több és több időt tud a vibrálós székben tölteni, így esélyt adva nekem a lakás rendbeszedésére, vagy hogy legalább kiáljon a zsibbadás a kezemből. 

Az egyetlen dolog ami egyébként bármikor működik az a séta. Bármennyie is fáradt, éhes, nyűgös, hasfájós egy jó kis séta mindig megteszi a hatását. Mert, mint tudjuk több féle gyerek van, vannak:

- a gyerek gyerekek,

- a hasfájós gyerekek, 

- a sírós gyerekek,

- a nyűgösek

- a türelemetlenek

- az állandóan éhesek

- az éhes hasfájósok, és ettől nyűgösek,

- a sírós, nyűgöseg, és a konbinációk száma tulajdonképpen végtelen. Na kérem szépen ezekből a mi kis Tapppancsunk a hasfájós, nyűgos, sírós, mindig éhes és ettől türelemetlen. Nincsenek átmenetek, alszik, alszik, még mindig alszik, még mindig alszik, és már fentis van és ordít, de úgy, hogy már nem csak magunkat, hanem a szomszédokat is sajnálom. Az elkészítendő étl mennyisége tulajdoképpen iszámíthatatlan, de sebaj, szépen fejlődik, és ez a lényeg.

A héten voltunk oltáson is, szerencsétlent annyira sajnáltam, csak nézett rám a nagy fekete szemeivel, és nem értette miért hagyom hogy bántsák.. két szurit is kapott egyet-egyet mindkét combjába. Aztán persze délutánra belázasodott, és nagyon vacakul érezte magát, csak sírt, és pihegett...

De egy éjszaka alatt túl voltunk rajta, a hajnal már vidáman telt:

És akkor végül lehet kérem tippelni, hogy kire is hasonlít ez a gyerek????

Közös kép

Visszamentünk szombaton, Tapika ugyan nem mosolygott, de legalább nem sírt, szóval félsiker:

Az első mosoly

Hát kérem szépen volt bébi fotózás a tesconál, mi meg beneveztünk. Ilyet még nem láttam az első kattintás után a kisasszony bevágta a mosolyt, és mindaddig nevetett míg a közös képre nem került volna sor... Szóval közös képünk (amiért odamentünk) még mindig nincsen. 

Tudom, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb, és elfogult vagyok, de meg kell zabálni:

ps.: Daddy's girl, isn't she???

A nap amikor rekordok dőltek meg....

Egyrészt megdőlt a napi hidegrekord, mert még reggel 8-kor is kerek nulla fok volt. Aztán megdőlt az átüvöltött órák intervallumának száma, ami a mai napon kerek 6 órára emelkedett. Éjjel fél 12-kor kezdődött, és  hajnal fél hatkor lett vége, amikor egyébként is kelni kellett volna. Aztán megdőlt az egy éjszaka alatt leamortizált bébiholmik száma, ugyanis; a közben eltelt időben leamortizáltunk két szett ruhácskát, egy alvós zsákor, és nagyjából minden textiliát magunk körül. Ami nem lett összehányva, az kapott egy kis bébi-harmatvizet... és ha már itt tartunk akkor megdőlt a kislányos ívbenpisilés rekorja is, mert a mai az legalább 60 cm magas volt és jutott belőle a kiságyba, a falra, a mi ágyunkba, és rám is természetesen (a másik outputról nem is beszélve)  .... Tapika drága viszont amint a mi ébresztőóránk megszólalt fél hatkor édes álomba merült, és aludt is reggel fel kilencig. Amikoris megreggelizett, majd újra álomba merült.

Ámen.

Az első 10 nap

Több előnye van a szülésnek, egyrészt ugye a baba... kétségtelenül megérte a 9 hónapos szenvedést, aztán ott a tény, hogy eltűnőben van a pocak, így a elmúlt 3-4 hónapban nem látott testrészek újra elérhetőek, és minden reiki és jóga tudás nélkül hozzáférhetőek, a cipő felvételéhez sem kell már 3-4 perc jógalégzés és nekikészülődés. Aztán az ember szembesül önmagával, és az elveivel.... És én bátran mondhatom, hogy minden a szülés előtt elhatározott dolog, amiben konzekvensen tartani akartam magam mára megdőlt. Többek között a "nem veszem fel a gyereket csak azért, hogy végre ne ordítson" illetve a "csak a könnyebbség kedvéjért nem rakom be magam mellé az ágyba" ... A baba ugyanis nappal csodálatos teremtés, eszik, alszik, néha grimaszol, ezzel megnevettetvén a környezetét, lehet vele dicsekedni a boltban, az ismerősök előtt, magyarul: szórakoztató. Aztán leszáll az éj. A gyermek várfarkassá válik, elvörösödik a feje, kiduzzadnak az erek, és átüvölti az éjszakát. Én megpróbálom uralni, de a hormonok, meg a fáradság nem mindig állnak készen. Felveszem elkezdem etetni, két szívás után elalszik, aztán ébresztetem, semmi, lerakom ordít. Felveszem, szoptatom, elalszik, ébresztem, nem ébred lerkom ordít, és ezzel kezdetét veszi egy végeláthatatlan körforgás. A leghosszabb etap ebből eddig 4 óra volt... aztán a Hold alábukik, és mi visszakapjuk Rebeccát, aki újra makulátlanul viselkedik este 11-ig. 

A nap közbeni békét az este hét órás fürdés még megszakítja, ahol a ruhák mintegy hangtompító-hangszigetelő hatására figyelhetünk fel. A vetkőztetés előrehaladtával a hangerő csak nő és nő, mindaddig, míg el nem érjük a könnyekkel sírás katarzisát; a pelenka levételt. A vízben nincs baj, az a barátunk, kellemes meleg és megnyugtat, de amint megtörténik a habokból való kiemelkedés a sírás visszatér mindaddig, míg a teljes estfelület legalább 90%-át nem borítja ruha. 

Egy biztos, embert próbáló dolog szülőnek lenni :)

Rebecca

Igen-igen, megvagyunk. A végén már csak nagyon túl akartam lenni rajta, de megérte, és be kell valljam, hogy sokkal jobban féltem a szüléstől, mint amilyen rossz volt. 

De ne szaladjunk ennyire előre!

Kezdődött ott ugye, hogy 10 napos késéssel kaptam egy itteni nyelven "tágító-ügynöknek" nevezett hormontartalmú pici tampont ami a méhszáj felpuhítására hivatott, és miután az elvégzi munkáját megrepesztik a burkot és indul a szülés. 

Nálam erre már nem volt szükség, mert délután kettő körül kaptam meg az ügynököt, és hajnal kettőkor már 3-4 perces összehúzódásaim voltak. Akkor mondták, hogy még nem lehetek elég tág, ezért adnak fájdalomcsillapítót (Paracetamolt :DDD) és tűrjek még egy kicsit. A paracetamollal viszont senki nem közölte, hogy maradjon lent, úgyhogy két órán keresztül hánytam tőle, mint a csacsi.Feküdni nem ment, aludni nem is próbáltam, mászkáltam a folyosón, és végső elkeseredésembe megkérdeztem a nővért, hogy meddig fog ez most így menni, mert én már nem bírok tovább mászkálni, mert már 1-2 percenként jönnek a fájások. Ekkor megvizsgált, és mondta, hogy egy perccel sem tovább irány a szülészet, mert beindult a szülés, és már 5 cm-re ki vagyok tágulva. ez volt hajnal öt- fél hat körül. Felhívtam Simit (mert az osztályon ott este nyolcig van csak látogatás, aztán maradnak a vajúdó nők maguknak), és kaptam egy kis nevetőgázt, amivel máris viccesebb lett a dolog. 

A szülészet nagyon pöpec, volt két saját bejáratú végtelenül kedves, aranyos, segítőkész szülésznőm akik ha kellett homlokot töröltek, vizet hoztak, mindamellett nagyon profi módon, szinte szájbarágósan magyarázták, hogy mikor mi történik. Reggel 9-ig rendben mentek a dolgok, de akkor egyik percről a másikra kiszállt belőlem az összes energia, ami bennem volt azt ugye már korábban kihánytam, és közben meg a baba is elkezdett fáradni. Szóval mondták, hogy várnak még 9.15-ig, és ha nem sűrűsödnek a tolófájások akkor kapok egy vitamin infúziót (de az is lehet, hogy gin-tonic volt), az majd segít. Bekötötték... Segített... 9.27-kor kint volt a baba. A vége annyira gyorsra sikerült, hogy a szülésznő éppen gátat akart metszeni amikor megérkezett egy fej, majd a következő percben a maradék testrészek.  (csendben teszem hozzá, hogy a két nappal korábban megjelenő aranyerem is szakadt, szóval jelenleg 40 öltés tartja össze a fertájamat, de sebaj, megérte)

Szülésznők jól megdicsértek, hogy ilyen mintaszerű gyors első szülést nagy-ritkán látnak csak, és gyorsan megnézegették a babát, hogy meg van e mindene, és már kaptuk is meg.

Persze leírhatatlan volt. Simi hősként viselkedett, hozta nekem a vizet, meg végig bíztatgatott, szorította a kezemet, pityergett is a végén mikor meglátta gyönyörű lányát. Aztán amíg engem összefoltoztak apa és lánya ücsörögtek mellettem a széken, és meséltek egymásnak a világ nagy dolgairól. Én meg persze nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mert annyira bájosak voltak. 

Szintén a rettegett angol egészségügy előnye, hogy szépen megtoldozgattak, és már engedte is a szülésznő a kádba nekem a vizet, hogy menjek csak üljek bele egy nagy kád vízbe, addig apa tud sms-eket küldeni, én meg nyerek egy kis energiát, és végre tisztán, jó szagúan megfoghatom a babát. Mire ezzel meg voltam addigra hoztak nekem egy pár szelet életmentő pirítóst, és egy még inkább életmentő kávét, és mondták, hogy még csinálnak egy két vizsgálatot a babán, meg ha beleegyezünk, akkor megkapja az első szurikat, megnézik működik egy a szopóreflex, és utána olyan 5 körül, már mehetünk is haza... fél hatkor már otthon is voltunk. 

Hát röviden ennyi :) 

Semmiért nem hagynám ki, a baba annyira szép, bár én még ilyen kis aszott sovány teremtést nem láttam, 56 cm mellé sikerült neki 3,1 kg-ot összeszednie, nagyon hosszú, de még egy baba minden ruhába beférne melléje. A szeme koromfekete, csakúgy, mint a haja, ami meglepően egyáltalán nem göndör, viszont annál sűrűbb. 

Most, így, hogy már van két nap (és két éjszaka élményünk) így bátran mondhatom, hogy megérte... Tudom, hogy ez még nem készpénz, de 4-5-6 órákat alszik egyhuzamban éjszaka, ... jó a maradékban kétségtelenül üvölt (vigyázván arra, hogy a szomszédok is jól hallják), de hát végül is meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban.

Hat, avagy: Six days to go

Hat nap maradt... legalábbis a hivatalos kiírás szerint.

Helyzetem egyébként a kezdeti nehézségekhez képest rózsás. Egyelőre semmim nem fáj, kicsit nehezen indulok el (főleg ülésből) de azt hittem a vége sokkal sokkal nehezebb lesz. 

Az elmúlt két hét mivel már nem dolgozom elég érdekesre sikerült. Mivel én egész eddigi életemben dolgoztam így eléggé unatkozom amikor nincs mit csinálni, szóval kerestem magamnak szülésbeindító tevékenységeket. 

A következő aktivitásoknak NINCS szülésbeindító hatása:

- Napi 45 perc a konditeremben az elliptikus traineren, plusz 15 perc nyújtás.

- A világ legnagyobb fotelének az emeletre való transzportálása, (miközben összekentük a falat, úgyhogy kinéz egy festés a későbbiekben,

- Szekrény földszintre való cipelése,

- Nagyszoba átrendezés,

- Kiságy főlé polcok felfúrása a beton falba (ütvefúróval), de állnak azok a polcok, mint a cövek, jól felfúrtam, hogy ha esetleg a későbbiekben a baba úgy döntene, hogy rácsimpaszkodik akkor sem lesz baj. 

- Bútorlapok kiszabása (dekopírfűrész),

- Beépített szekrény szétszerelése és összerakása úgy, hogy legyen hely a 7 kiszabott polcnak

- Polcok felfúrása (ezek már felmentek simán, mert a lakás azon felén téglát is nehezen találtam a gipszkarton alatt. 

- Lépcsőház, lépcsőforduló kifestése, (mint már említettem)

- Fűnyírás

- Az  3-4 nm elkorcsosult nőszirom kiírtása a kertben, a gyökerek felásása, és eltakarítása. Új növények ültetése a helyükre. 

- Konyha kifestése. 

Ez a gyerek tényleg nagyon jól érzi odabent magát. Az egyetlen dolog ami kicsit felzaklatta a tegnapi hidegfront volt mikoris 20 perc alatt esett a hőmérséklet 15 fokot és olyan hóvihar kerekedett mintha az északi sarkon lettünk volna. 

Finishelünk

... avagy a harmadik trimiszter derekán gondoltam összefoglalom a terhesség szépségeit. Örömmel jelentem és tudatom minden kedves olvasóval hogy kvalifikáltam magam a szülésre. 

A NeSzBi azaz a Nemzetközi Szülészeti Bizottság ajánlása alapján a szüléshez teljesítened kell a minimális 350 pontszámot. pontozott tételek előfordulásuk gyakoriságát illetőleg a következőek: 

• Reggeli rosszullét, hányinger: 30 pont. Az időpont megjelölése itt pusztán megtévesztésül szolgál, mert egyáltalán nem reggeli, hanem MINDIG. 0-24 ben és a hét minden napján független attól, hogy mit és mennyit eszel, folyamatosan ott van. Kifáraszt, legyengít, és legalább a negyedik hónapig kell tőle tartani. Azalatt a 4 hónap alatt kizárólag a túlélésre tudsz koncentrálni. Enni se energiád se kedved, de persze azért beviszel valamit, mert mégiscsak kell a vitamin, ami aztán vagy kijön, vagy ha bent marad akkor egy életre megutálod. 
• Gyomorégés: 25 pont. Hivatalosan csak a hetedik hónap környékén jelentkezik. Na ez nem igaz. Mert nekem pl ez volt az első tünetem és azóta sem múlt el. Mindig és mindentől, pontosabban bármitől tud égi. Ha iszol az a  baj, ha nem akkor meg az. Nem lehet kiigazodni rajta. A gyógyszer amit adtak rá olyan íze van, mint a zsíros mentának. 
• Hátfájás: 25 pont. Ez szerencsére csak most jelentkezett. Abban nyilvánul meg, hogy ha 45 percnél tovább kell állnom akkor egyszer csak belehasít a hátamba. Semmit nem lehet vele csinálni, le kell ülni vagy feküdni, de ez mondjuk vannak helyzetek amikor nem megoldható. 
• Hőhullámok: 10 pont. Well ... ez meg csak a klimaxra készít fel, szokjad paraszt, pár éven belül úgyis full screenben élvezheted.
• Inkontinencia: 25 Pont No komment.... 
• Fejfájás: 5 pont. Állítólag gyakori tünet, nekem csak párszor volt, lehet, hogy ennyiszer amúgy is lett volna. 
• Orrvérzés: 10 pont. Kellemetlen, de legalább a fejfájásod elmúlik tőle.
• Medence csonti fájdalom: 35 pont. Ahhoz hasonlít, mint amikor annó a biciklizés közben bevertem a szemérem csontomat a vázba... Konkrétan annyira fáj, hogy ülni nem tudsz.... Szerencsére csak időszakos. 
• Alvás zavar: 25 pont. Mert a gyerek pont akkor van fent, mikor te alszol, te meg pont akkor aludnál amikor ő fent van... De legalább felkészít az átalvatlan éjszakákra. Mindemellett képtelenség kényelmes pozíciót találni, vagy ha találtál is, csak 20 percig tart ennek eredménye, hogy forgolódsz az ágyban, mint egy jobb grill csirke a sütőben.
• Rém álmok: 15 Pont. Én tegnapelőtt abban a 10 percben, amit alvással töltöttem azt álmodtam, hogy a Szentendrei Skanzenben falu napok voltak és ennek tiszteletére lovakat grilleztek nyárson élve..... Remek volt. 
• Terhességi csíkok: 35 Pont. Megnyerted, már a tiéd. Soha el nem múlik majd. Ez mondjuk annyira nem zavar, mert becses testem látványa addig sem volt valami felemelő, és most az, hogy az még csíkokkal van szegélyezve vagy nem tulajdonképpen mellékes. A másik meg, hogy a zebra is csíkos és mégis mennyire szép állat. 
• Visszér: eredetileg 35 pont, de amikor a szülésznő meglátta az én lábaimat akkor kapásból dobott egy hátast, és duplázta a pontszámot... Rettenet... Csúnya is (mert a zebráknak legalább szép kecses lábaik vannak, ha már csíkosak) meg ég is, meg még fáj is mindemellé. 
• Bedagadt bokák: 35 Pont. Nekem csak az egyik dagadt be, az amelyik évekkel ezelőtt el volt törve. Az viszont akkor mint a fejem... És tudjuk, mekkora fejem van. Kicsit olyan a lábam mint a gázok: bizony kitöltik a rendelkezésükre álló helyet. Viszont ha a bakancsomat gyanútlanul leveszem 20 perc múlva már nem megy fel a lábamra. 
• Vérző íny: 15 Pont. Ilyenem mondjuk eddig is volt, most csak erősödött. 
• Fáradtság: 20 Pont. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor fül hallgatóval várod a metrót, nem hallod, hogy jön, de egyszer csak úgy megcsap a szele, hogy majdnem fellök. Na ez is olyan. Most még nem vagy fáradt, meg most sem... meg most sem, na most viszont meg már állni nem bírsz, a szemeid remegnek, csakúgy, mint a térded, és tulajdonképpen teljesen mindegy hol vagy mit csinálsz, és kivel azonnal le kell feküdnöd aludni. 
• Ingerlékenység: 10 pont. olyan ez mint annó a lé nap.... Mindenki rohadjon meg. 

Na és akkor mondom az én tévhitemet. Tudtam én, hogy vannak ezek a dolgok, csak arra nem voltam felkészülve, hogy ez amolyan checklist, tehát, hogy ezek közül nem egy-kettő majd esetenként előfordulhat, hanem hogy mind és mindig. Folyamatosan jelen van. Gondoltam, hogy én erős és bátor nő vagyok, akit a Kongresszusi Központ és a AV szakma, meg a Balkán megedzett, nem mellesleg van egy afrikai férjem minek köszönhetően a tűrő képességem az átlagosnál magasabb, hittem és reméltem hogy majd ezek a dolgok engem nem vesznek le a lábamról. Hogy nem e???? Kérdés, és gondolkodás nélkül. Folyamatosan tudom magam szarul érezni, és hiába küzdök ellene ez az én kontrollomon teljesen felül áll. Ő irányít engem, és nem én őt. Vannak percek amikor viszont épp semmi nem kínoz, akkor mozdul egyet a baba, vagy éppen szupermenpózban befeszít a hugy hójagom és a gyomrom közé, és akkor elfelejtettem az egészet. 

Hogy megéri e? ... Nyilván meg, de majd másfél hónap múlva nyilatkozom megint. 

November 14, mondjon le!!!!!

Ezennel hivatalosan is katasztrófa súlytotta övezetnek nyilvánítom magam és a környezetem. Elrendeltettem a szükségállapotot és saját érdekemben a kijárási tilalmat. 

Nem akartam én mást csak egy kellemes napot megünnepelvén az elmúlt két évet, kezdődött azzal, hogy a jegyeket amikor megvettem, akkor nem fogadták el az egyébként tökéletesen érvényes "buy one get one free" kuponomat, de mivel nemes az alkalom beletörődtem. Akkor kellett volna eladnom a jegyeket, amikor egy héttel az előadás előtt kiderült, hogy Simi rossz napra foglalta a szabadságát, és mivel én a buszjegyeket már megvettem azok árát buktuk, mert reggel el kell mennie dolgozni. De sebaj, megy busz délben; kidobunk még egy halom pénzt az ablakon, de legalább lesz egy kellemes délutánunk Londonban. Aztán mikor a déli buszt is lekéstük (mert nem sikerült elszabadulni a munkahelyéről időben) akkor szintén felmerült bennem, hogy ez megintcsak egy rossz jel... Mindegy vettük még egy jegyet egy délutáni buszra, amivel pont kezdésre odaértünk a színházhoz. 

A két busz között (a lekésett, és a kései) között hívott valamikor Csilla, hogy az ugye annyira nem normális, hogy áll az emeleten a víz... Komolyan azt hittem felrobban az agyam, - egy pillanatra még Győri János képe is felderengett - aztán elkezdtem telefonálgatni, kijöttek megnézték... 3 éve szivárog a zuhanyzónál a víz, és a fa tartószerkezetnek most lett elege, eddig ellenállt, de a házassági évfordulónk alkalmából megadta magát, és a lakás minden pontját élvezhetetlenné tette.. Mert ugye a víz egyik elég fontos, szinte alapvető tulajdonsága, hogy van tömege, amiből egyenesen következik, hogy hat rá a gravitáció, miszerint ha egyszer fent van akkor előbb utóbb lent is lesz. És lett is. A konyhában. Well. 

Azóta folyamatos élő kapcsolatban vagyok az ügynökséggel, hogy mikor is tervezik elkezdeni a munkálatokat, mert tetemes súlyommal, és a babával a hasamban bevallom nem merek beszállni a kádba, mert félek, hogy a kikorhadt gerendák egyszercsak megadják magukat, és gyorsabban leszek a konyhában, mint arról valaha is álmodtam volna. És ha a kamionnak nem sikerült kivégezni két hete, akkor majd a rám zuhanó fürdőkád tuti agyoncsap.

A nap további része is hasonló sikerekkel teli eseményekkel volt megtűzdelve, lerobbant busz a buszsávban, a High Park mellett, így a buszok a taxik és az egyéb amúgy is arra közlekedő járművek a megmaradt egy sávon osztoztak az egyébként is zsúfolt Londonban,  mindössze egy órát késett a busz. A színházhoz kezdésre éppen odaértünk. Problémamentesen átvettük a jegyeket, és el is kezdődött a darab, és pont a második jelenetig tudtok élvezni, mert felcsendült egy ismerős hang... Az a hang amikor a keverőpultban kimegy a phantomtáp.. Mondtam is Siminek, hogy na ez azért csak hiányzott még a brodway-show-ból. Az, hogy 20 perc alatt honnét kerítettek másik pultot nem tudom de végül a 20 perces késés elég volt arra, hogy a visszafele buszt csak rohanva értük el, ami viszont egy útlezárás és egy baleset miatt csak másfél órát késett az egyébként két órás úton. Hajnal fél három volt mire hazaértünk a csöpögő, vizes, rothadt-szagú, zuhanymentes lakásba. 

Kérem szépen, hol lehet kérvényt benyújtani, hogy a november 14-et ezennel hivatalosan is töröljék a kalendáriumból? 

ui.: Az már csak hab a tortán, hogy tegnap miután hazaértem melóból befejeztem a blog írást Simi rám néz, azt mondja, na kitalálod mi volt ma. Láttam egy ajánlott levelet az asztalon, de gondoltam, hogy tuti valami gyorshajtási, vagy parkolási büntetés, (szokás szerint) és nem idegesítem magam vele.... Hát felfüggesztették. Csodálkoztam is eléggé, mert eddig minden rendben volt, aztán mondja, hogy a csaj aki miatt késett még 1-én reggel felhívta, hogy elengedik időben, de be kell iktatnia még egy pácienst a reggeli vizitbe, gyógyszerek stb. Mondta neki, hogy küldje át a címet sms-ben, meg a tennivalókat, de aztán nem kapott sms-t. Gondolta, hogy akkor a cég biztos megoldotta valahogy, és mivel egyébként is rohannia kellett, nem foglalkozott tovább a dologgal. Aztán jött a levél, hogy ez elfogadhatatlan, és nem felel meg a cég arculatának, hogy nem jelenik meg adott helyen... itt tartunk most... (Cserébe úgy függesztették fel, hogy kapja a teljes fizuját, és a másik cég ahová, meg mellékállásban szokott járni dolgozni boldogan adott neki munkát a további napokra)... 

Hát ez GÁZ

Ma kaptunk egy számlát a gáz és villany szolgáltatótól (Spark... de én csak Sharknak hívom őket mától), hogy borzasztóan örülnek neki, hogy beköltöztünk, nyitottak is nekünk egy számlát, a számlanyitás költsége 150 font lesz... Van 7 napom fizetni... Az összeg semmilyen szinten nem képezi részét a számlának, ezt csak befizeti az ember, ők meg ülnek rajta. El is neveztem "Gázóra-kauciónak"!!!!

De mondták, hogy ne aggódjak, mert ha szolgáltatót váltok akkor ezt természetesen visszakapom. Úgyhogy írtam nekik, hogy a 150 angol királyi fontot megtartanám, és megkímélem őket papírmunkától, és már most szolgáltatót váltok. Ez kerek hét és fél perc telefonálásba került, és a másik szolgáltató elég boldog volt, hogy átállunk hozzájuk, szóval az első két havi számlánkból 40 fontot elengednek és az azt követő egy évben havi 5%-ot. Azt hiszem nem jártunk túl rosszul.  

A kelták után a germánok

Még a baleset napján kézhez kaptam a csere autót, egy 0 kilóméteres (mérföldes) Opel Corsat... Nagyon izgatott voltam, egyrészt mert aznap már majdnem átment rajtam egy kamion, másrészt meg még soha nem vezettem null kilométeres autót. Mondhatni kis keserédes mellékízzel, de egy álom vált valóra. 

Mindaddig amíg el nem kezdtem vezetni....  Mert ez egy igazi fapados csoda, utoljára ilyen XIX sz-i érzésem anyujék kereklámpás Daciajában volt.

- Nincs benne computer, semmilyen módon nem lehet kicsikarni belőle az átlagfogyasztást, a hátralévő mérföldet a meglévő üzemanyaggal, átlagsebességet, semmit... tök halott az egész, arra nem voltak képesek a drága germán mérnökök, hogy összekössék a volume gombot a kijelzővel, hogy esetlegesen esélye legyen a sofőrnek megtekinteni az adott hangerőt. De tudom, hogy én várok el sokat.

- Aztán ZÖRÖG, nade kéremszépen, mi ez, egy 601-es trabi, súrlódik a műszerfal és az A-oszlop találkozása... 40 felett cicereg-nyekereg, zörög. Erre egy avatott kereskedő azt mondaná, hogy mert még túl új, de mi legyen fújjam be WD 40-el? Vagy egyenesen küldessek egy raklappal az Opel gyárba.

- Az ülés annyira kényelmetlen, hogy tegnap melóból hazafelé jövet, már azon gondolkoztam, hogy kiszállok és inkább tolom, mert abba legalább a derekam nem fájdul bele. 

- Szerény számításaim szerint (mivel computer nincs benne) az átlagfogyasztása olyan 11 liter... az 1,2-es motorhoz, és tényleg nem nyomom neki, egy baleset elég egy hónapra (mondjuk ma már november van).

- És végül a legdurvább, ami egyenesen szíven szúrt: sorjás az index kar..... olyan mint egy  fröccsöntött kínai Barbie baba vádlija... De a Barbie lábáról a szemfülesebb gyerekek legalább le tudják rágni a sorját, de az indexkarról, hát nem fér oda  az ember feje (nem mintha próbáltam volna)